Skip to main content

Jegenyék és a hold

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

„ketten vannak, persze hogy ketten”
(sylvia plath)

itt a hold bamba, árulkodó ragyogása, bolygófény, hűvös;
feketülnek az elme fái, kék pompa.
elém hordják kínjuk, mintha sajátom kevés lenne;
felkaristolják arcom, alázatról motyognak.
túlszürkített ködök burkolják e helyet,
fekhelyemtől egy sornyira, akárha sírkő.
de már nem is látom, innen ugyan hova.

a hold nem átjáró, csak önelvű, önérdekű maszk,
hóhérfehér, indokolhatatlanul feldúlt.
sötét sodra tenger, szája kimondatlan hangot formál,
végső, semmitmondó ó-t. otthon vagyok.
harangzúgás hétkor, nyolckor, olykor éjfélkor is –
egy lófaszt lesz feltámadás.
kiábrándítóan józanul kong az egész.

a jegenyék gótikus égbenyúlása lenyűgöz;
szememmel követem, rálelek a holdra.
az a hold az anyám és az apám, bár nem édes.
kék felöltője éjszakaiakat röptet ellenem.
jó lenne hinni tudni, van szeretet, gyengédség
őszintén;
a márványarcot nemesíti gyertyaláng,
de kinek? s kire hajol a szelíd tekintet?

hosszan, irtóztató hosszan zuhanok.
a felhők csak súrolnak kéken,
csillagok sehol, semmi sem belül eltakarított semmi.
merev kezek, merev mozdulatok,
mind eltörölni akar, nem ellenkezhetem;
a hold tapintatosan elfordul, zoknit húz fülére,
letarolt és vad – üzenet: sötét, csönd.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon