Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2009. július–augusztus, Évfolyam 14, Szám 7

Vers

Parti Nagy Lajos: Ikarus-szakkör

(margócsynaki gyakorlatok az Őszológiáról)

Kistotál

Borgos Anna: Négy fal

Folyamatos jelen

Martin József Péter: Liberalizmus Magyarországon

Mi lesz, ha nem lesz?

Vendégkönyv

Játéktér

Tardos Károly: A polgári Magyarország gazdasági műhelyében – Interjú Matolcsy Györggyel

Matolcsy Györggyel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatójával Tardos Károly beszélgetett

Tódor János: Kódolt gyerekek

Kölyökbűnök, közerkölcsök

Balázs Gábor: À la recherche du temps perdu…

avagy mi a baj a francia szocialistákkal?

Roma-dosszié

Lengyel Gabriella: Szilánkos mennyország

Szegénytelepek, cigánytelepek Miskolcon

Kultúra

Kis János: A nem remélt vád

(József Attila bűnverseiről)

Centauri: Péntek naplója

Vajda Mihály: Rettegve repülni

(Centauri fotókiállításáról)

Lázár Bence András: Versek

Várady Szabolcs: Az irodalom doktorának, a hatvanadikra

Szántó T. Gábor: Perspektíva

A Kolozsvári Magyar Színház művészeinek

Dragomán György: V.Á.L.I. 3.0

K. Kabai Lóránt: Jegenyék és a hold

Dékei Kriszta: Petőfi, a köztéri emlékszobor

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon