Skip to main content

Ikarus-szakkör

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(margócsynaki gyakorlatok az Őszológiáról)

„hatvan gyertyát a tortámon
meg tud ennék ha az lennék
 illetve hát”
   „írta: Dumpf Endre”

ha kórtermemben verset írokon
mit nekem te zordon referencia
meglátogat az összes hű rokon
akinek d. e. hűséges fia
a húrokon

*

itt benn nekem
a szívszagú úr
eljő vizitben
kit szeretek
ki porba túr
mint a retek
tiértetek

*

lassan közelít ő
ha ősz sofőrje tólja
a tél mentőautója
míg csak jő
egy búfelejtő
lejtő

*

hab rázza már
a mély kabint
amint fejem mosom
e hógyér aszpirint
a Tél Dere meg-meglegyint
főorvosom

 

*

nálam egyedül
doktor Sciffynek van jövője
akinek gumilepedője
múltból jövőből teríti alád
nemesi család

*

ha majd kihúnyok
versus már kihunytam
beténfereg
akár a múltam
egy árva szúnyog

*

nincsen miért tagadnom
szegény Lárva Jánosnénk ki
ágytálat hord s térdzoknit
ennek arányában néz ki
sose tudnám megszokni
elosonó semmisége
nem utal a nemiségre
kórteremben a vadnyom

*

a kezelőben
kis kefe hajjal
nézte a hátát
Kása Ilonna
mint aki önnön
háta mögé állt
bátorítólag
tudja az isten
zsiráfszalonna

*

ezer éve
igyekezek a büfébe
leltári strandpapucsban
zörgő kadáver
kinek az eső aláver
csak úgy hussan

*

világ, világ, én téged jajlak
minden nővér egy huncut ív
a nyaka bronz és fürt és hajlakk
a szépség neoprimitív

*

térded kedves kalácsám
ide figyelj
harisnyanadrágod rácsán
eressz be sej
ami neked miböl áll
az nekem az élet
vagy a halál

*

pedikűröm operálom
kinek nem jut szakemberre
elringatja az ölében
előbb egyik aztán másik
etcetera pengeváltás
és a tyúkszem kacarászik

*

Landang Irén s. k.
intimmotozónő
mindig farba adja
sellőpraktikával
erős veres jószág
lehúzza a rúzsa
dekoltázsba beszél
tejnehéz harangszó

*

nővér létedre
rám fölénsz s alansz
legyintek s térdem eltöröm
nehéz a könnyed
zúz a nonchalance
nem épp öröm

*

már a szóló szőlőmtől is
elfordúlok
szélsípolta kabátomban
föl van dúlok
lába kelek valamennyi rögnek
must vagy sohám
szűrvén szüretlen
én fölköhöglek

 

*

tekintetem pindur
fürkész tája
immár fölfele indul
hol száz plafonon
száz linóleumon túl
ott jön az égbolt
mára elég volt

*

negyed kettő táján
elmém halkan zümmög
átüt a holdvilág
ágyam lajtorjáján
talpig kerozinméz

*

már belátom
elrepültöm
le-legátolt
helyem ültő

*

Ikarus-szakkör
leleesve
nem tesz semmit
ez az élet
viasztalan
muzsikaszó
Daidalos

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon