„hatvan gyertyát a tortámon
meg tud ennék ha az lennék
…illetve hát”
„írta: Dumpf Endre”
ha kórtermemben verset írokon
mit nekem te zordon referencia
meglátogat az összes hű rokon
akinek d. e. hűséges fia
a húrokon
*
itt benn nekem
a szívszagú úr
eljő vizitben
kit szeretek
ki porba túr
mint a retek
tiértetek
*
lassan közelít ő
ha ősz sofőrje tólja
a tél mentőautója
míg jő csak jő
egy búfelejtő
lejtő
*
hab rázza már
a mély kabint
amint fejem mosom
e hógyér aszpirint
a Tél Dere meg-meglegyint
főorvosom
*
nálam egyedül
doktor Sciffynek van jövője
akinek gumilepedője
múltból jövőből teríti alád
nemesi család
*
ha majd kihúnyok
versus már kihunytam
beténfereg
akár a múltam
egy árva szúnyog
*
nincsen miért tagadnom
szegény Lárva Jánosnénk ki
ágytálat hord s térdzoknit
ennek arányában néz ki
sose tudnám megszokni
elosonó semmisége
nem utal a nemiségre
kórteremben a vadnyom
*
a kezelőben
kis kefe hajjal
nézte a hátát
Kása Ilonna
mint aki önnön
háta mögé állt
bátorítólag
tudja az isten
zsiráfszalonna
*
ezer éve
igyekezek a büfébe
leltári strandpapucsban
zörgő kadáver
kinek az eső aláver
csak úgy hussan
*
világ, világ, én téged jajlak
minden nővér egy huncut ív
a nyaka bronz és fürt és hajlakk
a szépség neoprimitív
*
térded kedves kalácsám
ide figyelj
harisnyanadrágod rácsán
eressz be sej
ami neked miböl áll
az nekem az élet
vagy a halál
*
pedikűröm operálom
kinek nem jut szakemberre
elringatja az ölében
előbb egyik aztán másik
etcetera pengeváltás
és a tyúkszem kacarászik
*
Landang Irén s. k.
intimmotozónő
mindig farba adja
sellőpraktikával
erős veres jószág
lehúzza a rúzsa
dekoltázsba beszél
tejnehéz harangszó
*
nővér létedre
rám fölénsz s alansz
legyintek s térdem eltöröm
nehéz a könnyed
zúz a nonchalance
nem épp öröm
*
már a szóló szőlőmtől is
elfordúlok
szélsípolta kabátomban
föl van dúlok
lába kelek valamennyi rögnek
must vagy sohám
szűrvén szüretlen
én fölköhöglek
*
tekintetem pindur
fürkész tája
immár fölfele indul
hol száz plafonon
száz linóleumon túl
ott jön az égbolt
mára elég volt
*
negyed kettő táján
elmém halkan zümmög
átüt a holdvilág
ágyam lajtorjáján
talpig kerozinméz
*
már belátom
elrepültöm
le-legátolt
helyem ültő
*
Ikarus-szakkör
leleesve
nem tesz semmit
ez az élet
viasztalan
muzsikaszó
Daidalos
Versillusztráció [2]- Vers [6]