Skip to main content

Kosztolányi Vásárhelyen

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

„Szép napok voltak ott Marosvásárhelyen.
Sényi Lászlót, kérlek, melegen üdvözöld
a nevemben. E hó közepén Stockholmba
utazom, utókezelésre, rádiumbesugárzásra.
Ha addig elküldheted nekem azt a két képemet,
ahol a Bolyai házzal és a végtelenséggel
kacérkodom, igen megköszönném,
mert az úton elvesztettem őket.”

(Levél Molter Károlynak, 1934. május 6.)

Ezerkilencszáz-
harmincnégyben, április
kilencedikén,
a Köteles Sámuel
utcában, Molteréknél

jártában, megállt
egy pillanatra, beállt
fényképezkedni fáradt,
szürke kabátban
a Bolyai-ház elé,
enyhén gyűrötten, elég

megviselten, épp
egy orvosprofesszortól
jövet, egy fontos
kivizsgálás után, egy
rendelést követően

ott állt a híres
Bolyai-ház előtt ő,
ahogy írta utóbb, még
stockholmi útját
megelőzően, akkor
már a végtelenséggel

kacérkodott a
Bolyai-ház előtt ő,
a végtelennel
szembenéző, s mögötte
látni a ház kapuját,

s a kacskaringós,
szecessziósan ívelt
kapurácsot is: indák
vonaglását a
vasban, szinte művészi
hajlításokat s a tér

görbületeit,
s túl, benn, tavaszt, falombot,
egy darab udvart,
s a vasvirágos rácson
át egy új, egy más teret,

midőn itt állt a
Bolyai-ház előtt ő,
egy új, más végtelenre
rácsodálkozó –
s a rács, a kapurácsot,
csak azt láthatni most is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon