Skip to main content

Kántor Lajoshoz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Örvendj, Kolozsvár, árdeli tűnt Athén,
Hisz bölcs elődök eetheri nyomdokán
   Jár berkeidben sok fiad, kit
            Múzsasereg koszorúz koronként!

Övedze áldás socrati homlokuk,
Kerülje ármány szellemüket, ha új
   Idők gerince is ropog, s a
            Tántori nyáj laurust legelget:

Kérődzik és bőg, vészt kesereg, henyél,
S farkast kiátoz pásztora egyre, mert
   Ürült ürüknek hős ürügy, hogy
            Fölmelegednek a szűk akolban.

Terelhetők még, lomposak itt a bús
Lelkek – s a balsors réthori cselfogás,
   De öszvesúgnak ős Dodóna
            Tölgyei mind… Csupa régi baljós,

Görcs törzsök: árvult, gyér levelük zörög
Intelmeket, míg váteszek, álpapok
   Vidéki Parnassz tar virányin
            Dörzsölik agg tenyerük dönögve

Kabóca-dühvel… Telnek az évek, ó,
Futnak, suhognak, el, Lajosom, tovább –
    Majd nélkülünk is… Ládd, poétád
            Thália nyűtt csecsein fityegvén

Művészetek híg, megkeserült tején
Tengődik épp, zöng, s mint köhögő tücsök,
   Cirpelget ódát: szárnya tört már,
            Hogysem a hars Helikonra mászna!

S miközben antik metrumokat cipel,
Kíván a léthez tán kevesebb terűt,
   Derűs türelmet, könnyed elmét,
            Mely szavak isteni lepleként leng.








































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon