Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. október, Évfolyam 12, Szám 10

Vers

Kovács András Ferenc: Kosztolányi Vásárhelyen

Kistotál

Csengery Kristóf: Banális történet

Beszélő-beszélgetés

Beszélő: Az István, a királyról elfeledkeztünk

Levelek és kérdések Spiró Györgyhöz

Folyamatos jelen

Zádori Zsolt: Történet, áthangszerelve

Járai Zsigmond egykori jegybankelnök a fiával közösen Kárpátiát hallgat. Miért?

Vendégkönyv

Játéktér

Losoncz Alpár: Populista volt-e Arendt?

Pál Attila: Vérfakasztó gyémántok

Papp László Tamás: Rögeszme-bédekker

Gárdos-Orosz Fruzsina: Polgári joggal a gyűlöletbeszéd ellen

Befejezetlen múlt

Majtényi György: Folt a kék díványon

Az uralmi elit életformája Magyarországon az 1950-es, 1960-as években – II. rész

Eörsi László: „Ott, akkor és úgy…”

Kultúra

Spiró György: Délután

Varga Mátyás: Vagyis a hatalom?

Láng Zsolt: Potyautas

Dragomán György: Herceg

Tamás Margit: Nem enged el

Halmai Tamás: Fonódni fényvető szavakba

Változatok lírára és líraiságra – II. rész

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon