Nyomtatóbarát változat
határ
az esőben kint felvált-
va álltunk, a motor-
zajtól egyikünk sem
aludt. – nehéz fűben
botlott meg a lábunk,
és stratégiát gyártott
szüntelen az agyunk.
– a tegnap esti hideg-
fronttal vége lett a
nyárnak: kihűlt a föld
mint valami állat. s mi
kábán néztük, a konvoj
hogyan vonul. – a lovak
bőre idegesen rángott,
párát fújtak olykor, de
mozdulatlan álltak. s
hittük róluk: hűségesek,
mint a bűneink.
ítélet idő
vihar előtti fülledtségre
emlékszem. s hogy szúrta
arcom a borosta: így állt
vissza megint a testem.
de súlytalan volt. lement
az anyag, hogy szinte
már csak jelzett: sok
vért veszített; és fehér
lett. a teremben szél fújt.
s hallatszott már a dör-
gés. a rádió éppen a
parsifalt adta, recsegett
folyton. az egész így elég
szép volt: nézni csak és
hallgatni. – de undor fogott
el, ha felrémlett: meg kell
szólalni egyszer.
bolondok hajója
a lány hányt. ott húz-
ták ki a partra. – víz-
be pottyant veréb-
fióka. az anyja már
nem fogadja vissza.
csak a denevér.
segélyhívás #2
két napja nem kaptunk
palackos vizet. reggel már
nem bírtam tovább: ittam
a kútból. lehet, hamarosan
kitör rajtam valami: eltor-
zulok mint egy rút állat. –
ha félre beszélek és habzik
a szám, kundri, te tömd
tele földdel. ne hagyd a
rettenetet mondani, inkább
szakítsd be a gégém köröm-
mel. – ne tartson vissza
semmi utálat.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét