Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2011. április, Évfolyam 16, Szám 4

Vers

Varga Mátyás: Versek

Folyamatos jelen

Mink András: A felfüggesztett alkotmány

Auerbach Dávid: Lengő papír

Vajda Mihály: Röhögünk Heideggeren, de vele együtt nekirontunk…

Játéktér

Bakó Boglárka: „Mi házi magyarok vagyunk…”

Egy bardócszéki romungro közösség identitása egy gyilkosság tükrében

Pál Attila: Afrikai dominó

Kőszeg Ferenc: Az ügyvédnő születésnapjára

Farkas Lilla köszöntése

Kultúra

Szilasi László: Arany ezredes

Németh Gábor: Térdig ezüstben. Elég

Magyar László András: Az első magyar ateista

Részlet Johannes Niderius Formicarius című munkájából (3. könyv, 10. fejezet)

Szolcsányi Ákos: Versek

Szűcs Teri: Novellába illő sors?

Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban

Turi Tímea: A név története

Darvasi László rövidtörténetei

Dánél Mónika: Az intimitás nyomai a Sinistra körzetben

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon