Nyomtatóbarát változat
A test öröme. Nyár van, méz csorog
a szomjú arcra, lassú, ragacsos
nyelve végignyal mell közén, gerincen,
szoknya suhog-leng, selyme érdesen
paskol, mint forró, pucér bőrre zápor,
bizsereg a haj, a hajlat, az ágyék,
combok súrlódnak, lombok közt a fény
átnyilall, lecsukódik a szem,
rohanni vakon, nyárszag, bodzaszag,
akácvirág, tenger íze, árnyék
simogatása, szél, szél, szembeszél,
rugalmas futás, szandálcsattogás,
vér dobol, ahogy tenyerére vesz,
vérrel, bőrrel és napfénnyel beszél,
röptet a mindennél hatalmasabb
nevezhetetlen, ami most öröm,
máskor fájdalom, fénnyé robbanó éj,
élj, élj, örülj, dobogja, ragacsos
gyönyörűsége megriaszt.
Karnyújtásnyira vaskerítés,
rozsdás szögesdrót. Ahogy a lovak,
horkanva torpanok – megmarkolom
a porló vasrudat, lihegve lenézek,
meglátom lombkoronás arcomat,
ahogy a sáros kövek közt lebeg,
hullt akácvirág között, a pocsolyában.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét