Szabó T. Anna: A futás

A test öröme.

• Tovább

Szabó T. Anna: A szemről

Csak nézni rájuk. Milyen fényesek
és milyen szépek. Bitorolhatod
mindazt, amit látsz, előhívhatod
sötétkamrádban őket, képtelen
álmodba lépnek, villog és remeg
a képzelet, mint szélfodrozta víz,
benne a képük szétfut, összeáll,
mint víz alatt a kő, megváltozik,
megszínesül, alászáll. Nyugtalan
forgolódással alszol. Közelük
zavarba ejt, megszédít, nappalod
sejtelmekkel telíti. Mindenen
átüt valami más, megélesíti
a színt, a formát, és ráközelít
mindenre, amit nézel. Túl közel.
Üveg és víz a szem.

• Tovább

Szabó T. Anna: A születés napja

• Tovább

Szabó T. Anna: Vers és szenvedély

Jól emlékszem, hogy milyen mámoros boldogság volt az első valóban sajátomnak tartott vers, tízéves korom tájékán. Az ilyesmire mondják, hogy „szívből jött” – és szép példája annak a kívülről nézve bizony komikus pillanatnak, amikor a vers uralkodik azon, aki írja.

• Tovább

Szabó T. Anna: Angyalok – mégis

Azt hittem, erről soha nem fogok beszélni senkinek. Mégis most, hogy először alkalmam van rá, rögtön elmondom. Marika néniről akarok beszélni, a szomszédunkról, aki már nem él.

• Tovább

Szabó T. Anna: Itt

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

• Tovább

Ambrus Judit, Dragomán György, Szabó T. Anna: Verspalástoktól mesepalotákig

• Tovább

Szabó T. Anna: Mementó

• Tovább

Szabó T. Anna: Gyógyszertár

A fiú tenyere csupa büdös sárga maszat volt. Az imént megcsúszott a keze az üvegen, és a mérőkanál helyett a márványpultra ömlött a kénpor. Gyorsan és észrevétlenül kellett letörölnie, mert Kálmán úrnál könnyen állt a pofon.

• Tovább