
November, sötét hajnalok. Szitáló
eső, eresz kotyog, ágak kitartó csepegése.
Nem-evilági idő. Aki ébred,
azonnal elalszik újból.
Lesz-e az ősznek reggele? Nyirkos,
nyálkás fekete, álmok
vizes bozótja, belekarcol a bőrbe,
kínlódva úsznak benne az alvók.
Valaki mégis felül a sötétben.
Kiszakad az esőketyegésből,
más dobogásra figyel most,
elevenebb víz hullámzása fülében.
Érzi, hogy itt az idő, hogy az éjjelt
kettéhasítsa a nap. És mosolyog már,
meleg, feszes hasát megsimogatja.
Érzi: kezéhez odabújik a magzat.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Friss hozzászólások
4 év 42 hét
7 év 16 hét
7 év 19 hét
7 év 19 hét
7 év 21 hét
7 év 21 hét
7 év 21 hét
7 év 23 hét
7 év 24 hét
7 év 24 hét