Skip to main content

A születés napja

Szabó T. Anna

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zsuzsának szeretettel

November, sötét hajnalok. Szitáló
eső, eresz kotyog, ágak kitartó csepegése.
Nem-evilági idő. Aki ébred,
azonnal elalszik újból.

Lesz-e az ősznek reggele? Nyirkos,
nyálkás fekete, álmok
vizes bozótja, belekarcol a bőrbe,
kínlódva úsznak benne az alvók.

Valaki mégis felül a sötétben.
Kiszakad az esőketyegésből,
más dobogásra figyel most,
elevenebb víz hullámzása fülében.

Érzi, hogy itt az idő, hogy az éjjelt
kettéhasítsa a nap. És mosolyog már,
meleg, feszes hasát megsimogatja.
Érzi: kezéhez odabújik a magzat.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2008. november–december, Évfolyam 13, Szám 11


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon