Skip to main content

Mementó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

                                „…Szaporodik fogamban
                                           az idegen anyag,
                                mint szívemben a halál.”

Két fogorvos a családomban. Ketten,
akiket szerettem, akik befalazták
emléküket a csontjaimba. Tőlük
kaptam a szív nyugalmát, amikor
kigyúl az éles lámpa. Megtanítottak
idejekorán megválni a testtől.

Megváltak tőle ők is. Új fogorvos
hajol fölébem, folytatja a munkát.
Most hátradőlve hallgatom a fúrót,
hunyt szemmel, akár egy koncertteremben.
Én volnék ez a zsibbadt test? Mint aki ámul
saját halálán, hallgatok leesett állal.

Körben mindenhol arc nélküli szájak:
állkapcsok néma gipszöntvényei.
Hallgatnak ők is. Már függetlenedtek
a szájtól, aki járkál és beszél.
Szólnék helyettük, mégsem szólhatok.
Lélegzem. Tiszta orvosi szagok.

Később, amikor már beszélgetünk,
a szekrényben, épp a doktor mögött
meglátok egy valódi koponyát.
Vegyük ki! Nézem ámulva a barna,
üreges csontot, ajkat képzelek
a felső fogak fölé, nyelvet a szájba.

Ki volt vajon? Mit akart mondani?
Az állkapcsa hiányzik. Itt ízesült,
így mozgott fel-le, mutatja az orvos.
Milyen sérülékeny a száj. Milyen mulandó.
De milyen szép az ízület neve!
Felírja nekem, hogy el ne felejtsem:

Articulatio temporo-mandibularis.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon