Skip to main content

Őszömi beszéd

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A nagy Duna mentében ennyit még az illetlen beszéd kurva anyját nem szidták.

E lakocska, mely amúgy igen drága nékem, szemforgatásban mindig is virtuóz volt, s itt abba is hagyhatnám, írhatnék az őszről, de nem hagyom, és nem írok. Az utóbbi évek legszebb kora őszét elfújta az idők szele, a szél entése, hogy finom legyek (Magya rember nemtrá gár / rohadt geci akor mány!), másként mondva: derék hazám az elmúlt két hétben leminősítette magát a vacak, mállékony, véres-röhejes banánköztársaságok szintjére.

Mondhatni, egy bonyolult hazugság igazsága (hazudtunk a hatalom érdekében, hogy azt megragadva véget vessünk a hazugságnak) állt és veszített egy egyszerű igazság hazugságával szemben (magyar ember nem hazug, aki hazug, mondjon le).

Hogy a történteknek a beismert hazugság volna az oka, tehát az, hogy a miniszterelnök zárt körben mondott egy szenvedélyes, túlretorizált beszédet arról, hogy elég volt a hazugságból, e privilegizált posványból, honnét magát se vonta ki, szóval hogy ebben a hazug politikai légkörben e hazugságellenes beszéd volna az oka mindennek – nos, ez hazugság, sőt kapitális baromság. Az őszödi beszéd gyanúsan flott ürügy, hogy a parlamenti ellenzék a hatalom reményében pár hónap bujtogatás után kivigye „a magyar embereket” az utcára, bár hogy ott mit csinál velük, az momentán nincs kitalálva.

Eleddig a csőcselék-kisebbség elfoglalt és kissé szétvert egy középületet, másfelől a szimpatizáns-többség heteken át petíciózott, köztörvényes és/vagy naftalinista szónokai révén alkotmányozó nemzetgyűlést játszott, hogy a Szent Korona-tan alapján álló alkotmányt követeljen, s hogy a népfelség nevében lemondassa a miniszterelnököt, a kormányt, a konvergencia-programot, a parlamentet, az Európai Uniót, a fradit, a megszorítást, az öregedést, a kevés Kossuth téri vécét, az őszt, a gázszámlát, a múltat és jövendőt.

Október 4-én este írom ezt, már túl az önkormányzati választásokon, s innen a pénteki bizalmi szavazáson. S tán innen egy az őszödihez hasonlóan súlyos beszéden, többek között arról, hogy, Kis Jánost idézve, a miniszterelnök „rálát cselekedetei aggályos voltára”, stb. Ezzel, történjék bármi, tartozik az őt választóknak.

A mai állás szerint a bizalmi szavazásra a Fidesz elmegy, majd kimegy a térre, és gyűlik ott, ameddig a lemondandó le nem mond. Csakhogy a koalíció stabil többségben van, tavasszal a választók nagyobb része az ő hazugságaikra szavazott a Fidesz sokkal nagyobb hazugságaival szemben.

Nagy beszéd tán lesz a téren, de ha lemondás odabent, az alkotmány keretein belül nem lesz, akkor mi lesz? Másnap megint gyújtó hangú beszéd, majd megint nemlemondás lesz? Avagy valaki Főlegális és Főlegitim bemegy végül, kihozza a koronát, fölveszi, s bejelenti: eztán kint van a bent? Majd árpádsávos zászlók alatt az Egészséges Fejbőr zenekar eljátssza a Himnuszt, s a kiszabadított forradalmárokat az úri közönség addig tapostatja az őszödi beszédbe tekert Gyurcsány-csomagon, amíg?

Amíg mi? Amíg mi nem?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon