Skip to main content

Bajkatalógus

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

„Az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen”, írta a Bizottság. Annyi baj is lett. Itt van például a törvények végrehajtásának alacsony hatásfoka, a demokratikus állam szétporladó tekintélye, az adó­fizetési hajlandóság hiánya. A politikai polarizáció irracionális foka, a gyanakvás és bizalmatlanság kultúrája. A kiszámítható, tiszta viszonyok hiánya anó­miához ve­zet, ami bizalmatlanságot szül, az meg félelmet és erőszakot.

Önpusztító hatású a hosszú távú gondolkodás hiánya. A vállalkozó holnapra akar meggazdagodni, a po­litikus választást nyerni, az autós pedig csak még egyszer a tilosban parkolni. Elvileg egyetértünk a tisztább közélet alapelveivel, de azért, most utoljára, hadd lehessünk még slamposak. „Bár munkádon más keres / Dolgozni csak pontosan, szépen…” Pon­to­san, szépen? Ígérjük, holnaptól jók leszünk. Ma még hazudtam nektek, mondja a vezető, ilyen böszmeséget ország még nem csinált, de most mégis szavazzatok nekem bizalmat, holnaptól nem hazudok. Gyermek lettem újra, jóváteszem, amit elrontottam, mama, ne sírj, ígérem, jó leszek.

A demokrácia nem jelenti a politikai infantilizmus eltűnését. Felnőtté váltunk? A rendszer megváltozott, de a rendszerhez való viszony ugyanolyan maradt. Burzsoá köntösben tér vissza dzsipjével a paraszt.

Szembetűnő az autonómiák hiánya. Mikor kísért meg bennünket az autonómia újra? A haveri cég nyeri a pályázatokat. Ennek egyik oka a pártfinanszírozás tudatos megoldatlansága, amely a lopást üzemszerűvé teszi. Az intézményes politikai életet a képmutatás és a cinizmus sűrű köde hatja át. A politikusi rekrutáció klasszikus módjai – a kliens- és a patronázsrendszer – hazánkban a kézbentarthatóság és zsarolhatóság követelményeivel egészülnek ki. Bizonytalansági tényezőnek számít, ha valaki minden gyanú felett áll.

Szinte semmi sem azonos önmagával. A formális szabályokat sokszor maguk alá gyűrik az informális gyakorlatok. Az a gyerek játszik a csapatban, akinek apu­kája fedezi az edző költségeit. Álcivil kurátorok, álfügget­len elemzők, áltényfeltáró újságírók. A problémákat ők „kezelni” vagy „feldobni” szokták. A politikai diskurzust felváltotta a politikai bulvár. Egy újság si­kerét már nem érvei súlyában, hanem a kattintások számában mérik. A populizmus nem választható le teljesen a demokráciáról, mert a demokrácia a népről szól. A népre való hivatkozás a szólásszabadság viszonyai között mindig megteremti a maga szószólóit és közönségét.

A kormánykoalíció felbomlása – a tavaszi „big is­sue” – senkit sem érdekel. Az emberek számára mind­­egy, hogy koalícióban vagy kisebbségben folytatódik-e a politikai túlélésért folytatott bukdácsolás. A korábban egységbe forrt „koalíciós értelmiség” a szakadás után sem bomlott fel liberálisokra és szocialistákra. Nemcsak azért, mert e csoportok egymáshoz szocializálódtak, hanem mert vitáiknak már nincs politikai tartalma. A koalíciós értelmiség nem „táborokra” szakadt, hanem elemeire hullott szét. Egyéni érdek rulez. A klientúra tagjai még futnak egy kört kisebbségben, mielőtt elhagynák a progresszió általuk meglékelt hajóját. A kormány cikkcakk-politikája saját értelmiségi híveit is annyira lezsibbasztotta, hogy azt enervált kézlegyintésnél többre nem érdemesítik.

A konvergenciaprogram időarányos teljesítése viszont bizakodásra ad okot.

Blogok

Blogok

Kissért a múlt

Révész Sándor blogja
Kissért a múlt

Az a tömérdek érdekes kérdés, amely Kiss László ügye kapcsán föltorlódott, maga alá temette az etikailag legnehezebb és gyakorlatilag legátfogóbb kérdést. Egyrészt nagyon tanulságos mindaz, amiről szó esett, amit az eset kapcsán megtapasztaltunk, másrészt mégiscsak azon a szinten rejtőzik a legszélesebb kört érintő tanulság, amelyet a diskurzus már nem ért el.

Tovább

Beszélő a Facebookon