Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. szeptember, Évfolyam 13, Szám 9

Vers

Győrffy Ákos: Tengeröböl

(Szilágyi Lenke-motívum)

Kistotál

Bozóki András: Bajkatalógus

Beszélő-beszélgetés

Folyamatos jelen

Révész Sándor: A diktatúra aranyfedezete

Vendégkönyv

Játéktér

Beszélő: Róka fogta csuka

Vélemények a grúz–orosz válságról

Őrszigethy Erzsébet: Tér – erő nélkül

Egy outsider nap­ló­jából – III. rész

Ádám Zoltán: Rövid bevezetés a Bozókiába

Vita

Mihályi Péter: Segélyt csak munkáért!

A kistelepülések lá­za­dása

Befejezetlen múlt

Tischler János: Ellenségem ellensége…

Az 1944-es varsói felkelés és a koalíciós nagyhatalmak

Roma-dosszié

Szűgyi Jerne: Numerus nullus

Szegregáció és deszeg­­re­gáció a magyar közoktatásban

Kultúra

Szabó T. Anna: Vers és szenvedély

Lackfi János: Milyet szabad írni?

Irodalom és terápia

Lanczkor Gábor: Kihűlő kőzetrétegek

Szilágyi-Gál Mihály: Hannah Arendt és Kertész Imre a gonosz banalitásáról

I. rész

Láng Zsolt: Test és beszéd

Závada Pál Idegen testünk című regényéről

Bazsányi Sándor: Agyleves

Avagy Hegel vagy Novalis (esetleg Kierkegaard)?

Búcsú

Margócsy István: Emlékezés El Kazovszkijra

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon