Skip to main content

Kihűlő kőzetrétegek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az osztályozómű 1.

Mint térdig a pisztrángos patakban egy horgász, megáll négy férfi a kialudt kemenesaljai bazaltvulkán füves platóján, és ráérősen előpakolnak fehér vászoncsomagjaikból.

Napernyők, asztal, székek.

És amire ott a közelben-távolban minden mély tömeg kifejti irányító hatását: az egyenes vessző, mint a drót, melyre fel van függesztve, e hatásoknak ellenállva megcsavarodik.

Csavarodásával a rá ható erőknek biztos mértéket adván.

A mitikus szénhidrogénmezők.

A friss hóban fönn a peremén körbejártam a hegy platójának helyére vágott krátermélyi bányaudvart.

Az egykori kőosztályozómű hosszú bolthajtása alatt álltam lejjebb a hegyoldalon. Néztem, a belső vége lezárva egy nyers betonfallal. Aztán megláttam bal oldalt a kőfalból kitörve a testének helyét.

Az osztályozómű 2.

Körbejártam karácsonykor a hegy platójának helyére bányászott havas krátert.

A vastag hóréteg és a lombjukvesztett fák és bokrok fölött egészen intenzíven éreztem a tiszta, hideg levegőben a vadak szagát.

Mint a vadak, a régi latin istenek. Rejtőzködni és nem-létezni – egy kemény gallyon őz fennakadt szőrcsomója, a patanyomait betakarta az éjszakai hó –, az kettő, nem egy.

Áll egy Eötvös-inga a bánya transzformátorházából ki­alakított múzeumban.

Ahogyan a rómaiak templomokat emeltek a fővárosban az új tartomány új isteneinek, srégen szemben az elhagyatott osztályozómű: ez itt az övé.

Rögzíthetetlen, villódzó méretű és nemű istené.

Autóval jöttem én is.

Testrészeire szétszerelve rejtette el magát a tájsebekbe, amiket errefelé vágott.

Az osztályozómű 3.

Siklón jutott a vasúti rakodókhoz a szortírozás után a zúzott bazalt.

A helyi kőből emelt épület nyeregtetőjén a berozsdásodott, nagy, függőleges vaslemezek.

Nyitott betonsiló-váz a bolthajtás előtt.

Bementem.

Olvadt a hó vízkeresztre.

A kráter oldalában a fehérség alól kihantolódó nedves bazaltforgács-lejtő.

Előhívni testrészeit az átvágott kőzetrétegekből, krátermélyi növényekből, és az osztályozóműbe így darabokban becipelve életre kelteni.

Hogy a magas, talán négyméteres, testformájú hasadék bal oldalt a falban és alatta a finom törmelékkupac, az már mi voltunk Szabolccsal.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon