Skip to main content

Kihűlő kőzetrétegek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Tízsoros

Az egyikünk lenyomta és egészen addig tartotta lenyomva hunyt szemmel az
analóg gép
exponálógombját, míg a másikunk nem villantott neki háromszor, egyszer vagy négyszer.

Aztán cseréltünk.

Mindketten kiválasztottunk egy-egy csillagképet az éjjeli égboltról még a kráter
mélyében állva.

Annak a csillagait lépegettük ki az objektív előtt.

A kőosztályozóban.

Mikor csillagra léptem, villantottam a kezemben lévő vakuval, majd amikor újratöltött a
vaku és a következő csillagra léptem, újra, összesen háromszor vagy négyszer.

Ahogy a nyitott betonsiló-vázon keresztül magasra nőtt csenevész ecetfák lombjába
kapott a szél, hangosan dörzsölődött a levelek fonákja a magas betonperemen.

Száraz vakufény a száraz barna avaron.

El-elvétettem a lépést, villantottam.

És amint átlobbant, vagy harmadszor lobbant át vagy negyedszer is a vakufény a vakra
hunyt szemhéjamon, fölengedtem a gombot.

Tízsoros

Az első sorozatnál a betonsiló alatt a nagy betontömbre tettük le a fényképezőgépet
objektívjével a kőosztályozó bolthajtásos zárt tere felé.

A második sorozat nyakba akasztott fényképezőgéppel készült a szentélybelsőből a
betonsilón átszivárgó maradék világosság felé fordulva.

A harmadik sorozatnál állványon állt a gép.

A szentély bal oldalfalának nagy, durva test-formájú negatív domborművére irányzott
objektívvel.

Hiányzó nagy bazaltkövek sehol.

Tücskök harsogása odakinn a friss, buja, nyíratlan nyári fűben.

Tiportuk a finomra porladt kötőanyag féloldalas kupacát a teste hűlt helye alatt.

Hajnal és alkony verekedett egymással, míg végül visszaállt a vaksötét.

Miután megszökött.

Ez látható a képeken.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon