Skip to main content

Nagyon versek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A gútban

Az ín szívemnek tengermíly búbánattya
Olly sok, hogy azt senki nincs aki átláttya
Jaj ín ídes anyám lenníl most itt velem
Látod így a levest magam kevergetem

Jaj az ívek úgy eltűnnek mint a napok
Táblát raktak a nyakamba hogy harapok
Nyálam csorog vírem csereg ín meghalok
Lábam mellett mán csak hű ebem ódalog

Jaj szegíny hív ebem hát ez is meg döglött
Legalább főzhetek belűle pörköltöt
Jaj a patkányok mán a szívembe martak
A dongók meg ízes vírembe tapadtak

Jaj ha ín el tudnám mondani mi törtínt
Meg is szűnník nípi író lenni tüstínt
Na elíg az hozzá, elveszett a szűröm
Azóta ílek ín testben lelken szűkön

Hinnye!

Magyar legínynek meg születvín
Ződ magyar szemekkel nízek
Vizsgának fölibem gűrnyedvín
Níhány kűffőddi szemíszek

Homájossan lássak, mijóta
Szíp Magyar szemembe spriccőt
Sok magyar trágya ís lemarta
Jaj, Rúlam a szem-ellenzűt

Jaj, ídes nemzetem, szíp magyar
Főddem! Mennyi gaz seregek
Típtek mán tíged, míj szíp a szar
Is akár, óh, teveled.

Ín meg magyarnak születtem meg,
Asztarra csapok most, hínnye!
Magyar legínyek nem rettegnek,
Csak a szemem úgy ne csípnye…

Ebíd

Színaszagban íbredek
Versezmínyet írlelek
Nípi lelkem fínyesedik
Nade most megyek mer ebíd

Loccsantú vers

Az írtásba vótam,
ís mit látok ottan,
hát vótakípp semmit
a betyár mindenit!

Lovat csutakótam,
sok víz maratt ottan,
tessík parancsóni,
most-e kő locsóni?

Szerelmi ki ábránydulás

Most gyütt meg az esemes,
Aszondod nem, de szeress!
Ídes babám, szeress mán,
Petűfinek Segezsvár
Lehetett, mint te Nekem,
Vakarom a fenekem,
Hugy velünk most mi legyen?
Rádirok a wiweden!
Csak félek, a kompjuter
Miatt talán nem jut el
Hozzád ez a kűttemíny,
Inkább nem is kűddök ín
Má semmit.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon