Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2010. július–augusztus, Évfolyam 15, Szám 7

Vers

Halmai Tamás: Versek

Folyamatos jelen

Révész Sándor: A tofupárt

Ádám Zoltán: Szebb jövőt!

Vajda Mihály: A kicsi Gerda emlékkönyvébe

Játéktér

Őrszigethy Erzsébet: Piskó, ahol az adósságot gyűjtik

Pál Attila: Krokodilünnep a jubileumon

Ablaka Gergely: Nukleáris patthelyzet?

Mítoszok az iráni nukleáris program körül

Ritter Ildikó: Csigabiga…

…avagy az iskolai erőszak értelmezésének metamorfózisa

Eörsi László: A Thököly úti csoport, 1956

Csata István: „Mummus!”

Kultúra

Centauri: Rondó

III. rész

Magyar László András: Az értelmiségi és környezete

Szilágyi-Gál Mihály: Frau Rieth

Szűcs Teri: Idegenkezűség

Korpa Tamás: Egy könyv utóélete

(Esettanulmány az archeológiához)

Petrence Sándor: Nagyon versek

Pór Péter: Versek a világ visszájáról, vagyis a színéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon