Skip to main content

Egy könyv utóélete

Korpa Tamás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Esettanulmány az archeológiához)

a kutatók a keserű-zöld kertet feltörve a sír presztízs-
terébe jutottak.
markos, nőietlen ujjak alól emelték ki,
a fény felé tolva, mint egy higgadt magzatot.
órákkal később tűnt csak fel a női tetem kitágult medencecsontja.
a nyolc hónapos, vizenyős gyermekváz
(mintha lenyelte volna) néhány centivel beljebb
exhumálás-szag lepte meg a vermet
(bár legyen áldott minden hasüreg a földben).
temetni roncsolt, krémes avarral. talán szitálhatott a permet.
talán a vitrinüveg ablakán majd átdereng,
a sörtére fagyott hűvös-lila gyep
minden előzménye: a magzatvíztől pukkadásig feszülő
hatalmas pocak,
ásónyomok. ujjlenyomat. a korai higgadt fagy
a kert székein ---
a kutatók a keserű-zöldet feltörve a sír presztízs-
terébe jutottak.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2010. július–augusztus, Évfolyam 15, Szám 7


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon