Skip to main content

Rém-kép

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Sülöget lefelé az Új Hölgyfutár című „maművészeti magazin” képéről a bőr. Mint a Népszabadság május 27-i számából értesülhettünk, a Nemzeti Ellenzéki Kerekasztal – Torgyán József múlt heti parlamenti hozzászólása nyomán – javasolta a címlap grafikusának, Bernáth(y) Sándornak kiutasítását az országból.

A megtört léniák közé fogott fekete-fehér rajzolat a tematikus lapszám tartalmára utaló RÉM címsor és egy bizarr kijelentés („A magyarok zsenik”) között látható. Nem állíthatjuk, hogy a címlap Bernáth(y) legjobb munkái körébe tartozna, s azt sem, hogy stilárisan különösebb nóvumot hozott volna, hiszen a diáklapoknak az ideiglenességet erényként vállaló rajzi világát vegyíti – nem szokatlan eljárással – a nyúvév grafika elemeivel. Az azonban bizonyos, hogy nézőjét nem hagyja érzelemmentes állapotban. Magyarul: van hatása, éppúgy, mint – az Új Hölgyfutár által tudatosan vállalt ősnek – a dadának is volt, mely ugyancsak nemigen tisztelt sem embert, sem istent.

A botrányt – minek tágasabb megértéséhez rendkívül hasznos olvasmány a rajzolónak a folyóirat aktuális számában publikált írása is –, a skandalumot tehát az a tény váltotta ki, miszerint Bernáth(y) a magyar címer mintájára készítette el saját rémcímerét, pontosabban: gúnyt űzött a nemzeti szimbólumból. Tagadhatatlan, hogy a figurák száma, proporcionálása, bizonyos attribútumok és jelek használata erősen emlékeztet a koronás nagycímerre, ám a teljes átírás, a trivialitásba, sőt az obszcenitásba szinte belemenekülő modor végkicsengésében jóval pozitívabb interpretációra ad alkalmat és lehetőséget.

Úgy vélem, történelmünk, s nem egyetlen szimbólumunk bernáth(y)is szemlélete vizualizálódik ebben az esetben, s bár azt nem mondhatjuk, hogy végletesen sajátos, tökéletesen újszerű a művész históriaképe – gondoljunk arra, hányan kárhoztatták múltunkat (sőt, megelőlegezve, a jövőt is) –, annyit azonban le kell szögeznünk, hogy az említett stiláris és az itt-ott kitapintható rajzi fogyatékosságok ellenére a munka rendelkezik értékekkel.

Mindezek érvényében s a fejlődés esélyének fényében én nem sürgetném távozását, sőt marasztalnám még Bernáth(y) Sándort. Hátha – technikailag erősödve – bővebben is kifejtené gondolatait, saját és mindannyiunk épülésére.










Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon