Skip to main content

A hír igaz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Két törvény is rendelkezik (az 1989. évi XXXVI. tv. és az 1990. évi XXVI. tv.) a sztálinista államhatalom által bűnös módon elítéltek rehabilitációjáról, és mégsem elég ahhoz, hogy egy 1957-ben tiltott határátlépésért 2 év börtönre és 1963-ban rémhírterjesztésért 1 év börtönre elítéltről a bűn mocskát lemossa.



Az egyik bíróság az ítéleteket a törvény szerint semmisnek tekinti, a másik bíróság szerint a rémhírterjesztésre a semmisség nem terjed ki, és az utóbbi ítélet a törvényben megszabott 1963. április 4-i határidő utánra datálódik.



A szóban forgó „megkövető” törvények az 1963. április 4-e utáni politikai célzatú elítélésekre nem terjednek ki. A törvények preambulumában megfogalmazott célok szerint csak a sztálinista (rákosista) bűnök orvosolhatók, a brezsnyevista (kádárista) bűnök nem.



De ne legyünk igazságtalanok. Az egykori elítéltek ilyen esetben is fellebbezhetnek. Sőt kérelmezhetnek a Legfelsőbb Bíróságnál is.



Mindent megtehetnek, csak nehogy rémisztő híreket terjesszenek (a bíróságokról, törvényhozókról – régiekről és maiakról), melyért manapság is bűnhődni kell.



Pesti Központi Kerületi Bíróság
1.B.20.533/1991/1.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság Budapesten, 1991. május 6. napján meghozta a következő végzést:

Szinyiczki József elítéltnek – aki 1929. május 6-án Szerbi községben született, anyja: Szinyiczki Brojka – a Pesti Központi Kerületi Bíróság 17.B.21.739/1963 számú ítéletében foglalt elítélése semmisnek tekintéséről szóló igazolás kiadását megtagadja.

A végzés ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye.

Indokolás:

Szinyiczki Józsefet a Mohácsi Járásbíróság az 1957. július 23-án kelt B.II.291/1957 sz. ítéletével 2 rb. tiltott határátlépés bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.

Ezt követően a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1962. december 17-én 7.B.23.714/1962/29 számú, illetve a Budapesti Fővárosi Bíróság 1963. április hó 26. napján kelt Bf.XXX. 576/1963/38 számú ítéletével rémhírterjesztés bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélte.

Ezen ítéleteket a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1963. június 4-én kelt és 1963. június 19-én jogerőre emelkedett 17.B.21.739/1963/.1. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta, és összbüntetésül 2 év 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte.

Az 1990. évi XXVI. törvény az 1945. január 1. és 1963. április 4. között kelt – a jogszabályban meghatározott bűncselekmények miatti – elítélések semmisnek tekintéséről rendelkezik.

A rémhírterjesztés bűntette nem tartozik az e jogszabályban felsorolt bűncselekmények közé. E cselekmény miatt egyébként a jogerős határozat 1963. április 26. napján született, tehát a törvényben meghatározott időn túl került sor Szinyiczki József elítélésére, így ezen okból sem állapítható meg ez elítélés tekintetében a semmisség.

Kérelmében az elítélt hivatkozott a törvény 1. § (3) bekezdésére, melyre figyelemmel megalapozottnak látja a semmissé nyilvánítást.

A törvény 1. §-ának (3) bekezdése arra az esetre vonatkozik, ha az (1) bekezdésben meghatározott büntetést más bűncselekmény miatt kiszabott, az előbbinél nem súlyosabb büntetéssel foglalták összbüntetésbe. Figyelemmel arra, hogy a (3) bekezdés is az 1945. január 1. és 1963. április 4. között hozott ítéletek, így összbüntetési ítéletek semmissé nyilvánítását teszi csak lehetővé, a Szinyiczki Józseffel szemben hozott, 1963. június 19-én jogerőre emelkedett összbüntetési ítélet semmissé nyilvánítására sincs törvényes lehetőség ezen jogszabály alapján.

Fentiekre tekintettel a bíróság az 1990. évi XXVI. tv. 4. §-a alapján az elítélés semmisnek tekintéséről szóló igazolás kiadását megtagadta.

Budapest, 1991. május 6.

dr. Bodor Tibor sk.

A Mohácsi Városi Bíróság
St.1./1991/4. sz.

A bíróság megállapítja, hogy Szinyiczki József (anyja Szinyiczki Brojka, aki Szerbi községben 1929. május 6-án született, Budapest XIII. ker., Váci u. 64/a. sz. alatti lakosnak) a Mohácsi Járásbíróság B.II.231/1957/4. számú ítéletével tiltott határátlépés bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre, valamint 2 évi közügyektől eltiltásra történt elítélését 1990. évi XXVI. tv. 1. § (1) bek. alapján semmisnek kell tekinteni.

Az említett szabadságvesztést a Pesti Központi Kerületi Bíróság 17.B.21.739/1963 sz. ítéletével összbüntetésbe foglalta, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.23.714/1962 sz. ítéletével rémhírterjesztés bűntette miatt kiszabott 1 évi szabadságvesztéssel és összbüntetésként 2 év 10 hónapi szabadságvesztést szabott ki.

Szinyiczki József ezeket a büntetéseket 1957. június 4-től 1959. április 14-ig, valamint 1962. június 20-tól 1963. július 19-ig töltötte.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság szóban forgó ítéletével kapcsolatosan az elítélés semmissé nyilvánítását ettől a bíróságtól kell kérni.

Mohács, 1991. március 14.

dr. Bencze József sk.
bíró















































Megjelent: Beszélő hetilap, 22. szám, Évfolyam 3, Szám 22


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon