Skip to main content

Megáll az idő…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő 1990. szeptember 22-i számában megróttuk dr. Eke Ágnes gyöngyösi bírónőt és Heves megyei bírótársait, mert politikai indítékból, törvénysértő módon elmegyógyintézetbe zárattak egy röpcédulázó tanárembert, 1976-ban.

Úgy gondoltuk, ma már más megítélés alá esik a 15 évvel ezelőtti esemény. Tévedtünk.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a közelmúltban hozott határozatával megerősítette a gyöngyösi (és Heves megyei) bírói döntést. A koronás címerrel ellátott okirat tanúsága szerint a Magyar Köztársaság legfőbb bírói fóruma még ma sem lát semmi kivetnivalót abban, hogy a pártállam bírósága bolondokházába csukatta a számára kényelmetlenné vált röpcédulázó pedagógust.

Sőt, még az a körülmény sem zavarja a minden bizonnyal kiváló szaktudásuk miatt ma is a helyükön lévő jogtudorokat, hogy a jogi aktusra a hatályos jogszabályok (Btk.) durva megsértésével került sor, hiszen a kényszergyógykezelés elrendelésének törvényi feltétele nem volt meg.

Elgondolkodtató az a buzgalom, ahogyan még napjainkban is bizonygatja a magas bírói szervezet az egykori törvénysértő ítélet indokoltságát. Elgondolkodtató, hogy a hivatalos politikai (és jogi) álláspont szerint Magyarországon a jogsértő, politikai célzatú, indíttatású perek 1963-ban befejeződtek. (Talán érthető, ha a bíróságok bírósága is csak „az 1956-os népfelkeléssel” kapcsolatban elmarasztaltaknak ad bűnbocsánatot).

Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a népfelkelést vérbe fojtó bolseviki diktatúrán felépülő pártállam „egyes intézményei ellen izgató” állampolgárral szembeni megtorlást még 1990-ben is jogszerűnek minősítik az arra illetékesek. Noha a bírósági eljárás során még a pártállami törvények előírásait – saját jogszabályaikat – sem tartották be. Nem sok jóval biztat az a jövő, amibe olyan mán keresztül vezet az út, ahol tízezrek nyögik az elmúlt évtizedek diszkriminatív bírósági ítéleteinek napjainkig kiható jogkövetkezményeit, erkölcsi és anyagi hátrányait, amit nemhogy orvosolnának, de megerősítenek a hatalom birtokosai.

(Akik nem tudják: az elmebetegség miatt kényszergyógykezelésre utalt elkövetőt meghatározatlan ideig az elmegyógyintézet zárt osztályán lehet fogva tartani; a szóban forgó esetben „csak” négy évig tartott a jobb belátásra késztetés.)

Budapest, 1991. január 8.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon