A Beszélő 1990. szeptember 22-i számában megróttuk dr. Eke Ágnes gyöngyösi bírónőt és Heves megyei bírótársait, mert politikai indítékból, törvénysértő módon elmegyógyintézetbe zárattak egy röpcédulázó tanárembert, 1976-ban.
Úgy gondoltuk, ma már más megítélés alá esik a 15 évvel ezelőtti esemény. Tévedtünk.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a közelmúltban hozott határozatával megerősítette a gyöngyösi (és Heves megyei) bírói döntést. A koronás címerrel ellátott okirat tanúsága szerint a Magyar Köztársaság legfőbb bírói fóruma még ma sem lát semmi kivetnivalót abban, hogy a pártállam bírósága bolondokházába csukatta a számára kényelmetlenné vált röpcédulázó pedagógust.
Sőt, még az a körülmény sem zavarja a minden bizonnyal kiváló szaktudásuk miatt ma is a helyükön lévő jogtudorokat, hogy a jogi aktusra a hatályos jogszabályok (Btk.) durva megsértésével került sor, hiszen a kényszergyógykezelés elrendelésének törvényi feltétele nem volt meg.
Elgondolkodtató az a buzgalom, ahogyan még napjainkban is bizonygatja a magas bírói szervezet az egykori törvénysértő ítélet indokoltságát. Elgondolkodtató, hogy a hivatalos politikai (és jogi) álláspont szerint Magyarországon a jogsértő, politikai célzatú, indíttatású perek 1963-ban befejeződtek. (Talán érthető, ha a bíróságok bírósága is csak „az 1956-os népfelkeléssel” kapcsolatban elmarasztaltaknak ad bűnbocsánatot).
Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a népfelkelést vérbe fojtó bolseviki diktatúrán felépülő pártállam „egyes intézményei ellen izgató” állampolgárral szembeni megtorlást még 1990-ben is jogszerűnek minősítik az arra illetékesek. Noha a bírósági eljárás során még a pártállami törvények előírásait – saját jogszabályaikat – sem tartották be. Nem sok jóval biztat az a jövő, amibe olyan mán keresztül vezet az út, ahol tízezrek nyögik az elmúlt évtizedek diszkriminatív bírósági ítéleteinek napjainkig kiható jogkövetkezményeit, erkölcsi és anyagi hátrányait, amit nemhogy orvosolnának, de megerősítenek a hatalom birtokosai.
(Akik nem tudják: az elmebetegség miatt kényszergyógykezelésre utalt elkövetőt meghatározatlan ideig az elmegyógyintézet zárt osztályán lehet fogva tartani; a szóban forgó esetben „csak” négy évig tartott a jobb belátásra késztetés.)
Budapest, 1991. január 8.