Skip to main content

Beszélő hetilap, 3. szám, Évfolyam 3, Szám 3

(Dömötör István): Tisztelt Szerkesztőség!

(Kj.): Egy „állampolgár” töprengései

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A holnap hírei, a tegnap árnyai

Vajna János: Ha eljön a másnap

Solt Ottilia: A parlament családi ékszerei

–efhá– [F. Havas Gábor]: Hogyan lesz a kevésből valami

(langmár): Nem szociális demagógia

Kőszeg Ferenc: Szabad ötletek kettő plusz egy ülésben a szabad demokratákról és más pártokról III.

Tamás Gáspár Miklós Van kiút? című esszéje ürügyén

Bauer Tamás: Felszállt a füst

-up- [Upor Péter]: A Ló utcai közért esete az előprivatizációval

eö [Eörsi János]: Privatizálás előtt az Orion

: A Végvári-ügyről

Keller László: A BKV alulnézetből

Mitől utazunk drágán Budapesten?

efhá [F. Havas Gábor]: Eltettem a számlát

Wossala-portré

Kiss Ilona: Ki írja a forgatókönyvet?

Wojciech Maziarski: A hatalomnélküliek hatalom nélkül

Gazda Árpád: Puskák vagy galambok?

Daniel Kumermann: Klausztrofóbia – prágai megfogalmazásban

Gál Kinga: Összeomolhat-e a történelem?

Gyurovszky S. László: A besúgás mint létforma

Langmár Ferenc: Az ÁSZok önmagukat jutalmazták

Folytatódó hagyomány…

Gyekiczki András: Túlélési program

Interjú Erdélyi Lászlóval

T. Zselensky Péter: Ez itt tiszta London

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Megáll az idő…

Kiss Ilona: Bejárat a pokolba

avagy: Bulgakov, a poliglott

–kozák–: Nekünk Dallas kellett! – avagy: Elemér, át vagyunk verve!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon