Skip to main content

Privatizálás előtt az Orion

Vissza a főcikkhez →


Az Orionnál nem kis változások történtek azóta, hogy a jászfényszarui üzem kérte az ipari minisztériumnál önállósulását (Beszélő, 1990. szeptember 29.). E kérelmet a minisztérium novemberben visszautasította azzal a megokolással, hogy a vállalatot privatizálni fogják (emiatt felmondott Kun Lajos üzemigazgató). Az Állami Vagyonügynökség megbízta a Pénzügykutató Rt.-t: fogalmazza meg a vállalat privatizálására szóló zártkörű pályázati felhívást. A szakmában érdekelt (Rózsahegyi György, a Pénzügykutató munkatársa szerint több száz) vállalatok között igen esélyesnek látszik a Műszertechnika Rt., az egyik telefontender-nyerő svéd Ericsson cég magyar partnere. Van ugyanis arra esély, hogy az Orion egykori hadiipari (ún. „professzionális”) kapacitásait telefonhálózat-fejlesztési célokra állítsák át. Ehhez azonban profilváltásra (vagyis a most nagy részben betanított munkakörben dolgozók képzettebbekre cserélésére) is szükség van. A boldog örökösnek számolnia kell azzal, hogy a vállalat ’90-es vesztesége 400–450 millió forintra tehető. Hogy rt. lesz-e vagy kft., az attól függ, miképpen lehet kezelni az államtól egykor, a hadiipari kapacitás fejlesztése céljából felvett adósságokat.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon