A pénzügyminiszter 170 milliárdra taksálja azt az összeget, amennyivel a március 12-i megszorító csomag hatására még az idén csökken az államháztartás hiánya. Az összeg megoszlásáról azonban lapzártánkig csak csöpögtetett információkat közöltek. Annyi ismertté vált, hogy az államháztartás hiányát az eredetileg elfogadott 283 milliárdról 200 milliárdra kívánják lefaragni.
Ha valóban privatizálják a nagy közszolgáltató társaságok többségi részesedését – a héten a kormány elé kerülő öt szakmai koncepció ezt javasolja –, az valóban radikális fordulatot jelentene. Ehhez azonban nincs minden feltétel biztosítva. A villamosenergia-iparban például, ahol az állam több mint 560 milliárdos vagyont tudhat magáénak, átfogó energetikai koncepció nélkül kénytelenek dönteni a hat áramszolgáltató és a többé-kevésbé „versenyképes” erőművek magánkézbe adásáról. E szektorban a szakma és a szakszervezetek ellenállásával is számolni kell.
Az április 29-én elküldött elnöki beadványról csak egy szűkszavú MTI-jelentés látott napvilágot. Eszerint Göncz Árpád a törvény több pontjával – így például a tulajdonszerzés korlátozásával – kapcsolatban intézett kérdéseket az alkotmánybírákhoz.
Amint ismert, a kormánykoalíciós többség a következő korlátozásokat passzírozta keresztül a törvényhozáson: belföldi magánszemély – mondja az 5.
Április 22-én a Fővárosi Munkaügyi Bíróság – első fokon – törvénytelennek minősítette a rádiós „létszámleépítést”, egyszersmind jogosnak ismerte el az ezt megkontrázó szakszervezeti vétót.
Persze, mondhatnánk Boross-sal, nem kell túldimenzionálni az ügyet. Baross őrködik a dimenziók fölött, hangoztatván: vannak az országban tömegesebb, keservesebb sorsokat jelentő létszámleépítések. Csakugyan vannak: mégpedig olyanok is, amelyek törvényesre sikerednek.
Karácsony előtt, a választási törvény módosítása során a parlament – az előzetes beharangozások ellenére – nem adott önálló és kedvezményes parlamenti képviseleti jogot a nemzetiségi, kisebbségi szervezeteknek.
A héten politikai életünk az emberi lét végső határaihoz került közel; ki-ki e fölfoghatatlan léptékkel szemlélte fiatal demokráciánk múltját és megmaradásának gondjait. A gyarló ember az öröklét tévképzetében éli napjait, de közben azt is átéli: rendszerek, hatalmasságok jőnek és mennek.
Geometriai nyomulás
Ezt az ellentétet igyekszik áthidalni Kónya Imre MDF-frakcióvezető: közli a Magyar Nemzet olvasóival, hogy a szakadék fölött átvezető keskeny pallón csakis a jobbközép vezetheti át az országot. Tudniillik Kónya állítása szerint a jobbközép maga a közép.
„Földönjáró gazdaságpolitikát – hogy felemelkedhessünk!” – ez volt a mottója a szabad demokraták vasárnapi, népes hallgatóság figyelme mellett megrendezett konferenciájának. A „földönjárás” több jelentést sugall. Jelenti először is, hogy az SZDSZ nem azt gondolja magáról, mint Joszif Visszárionovics, hogy tudniillik különleges anyagból gyúrták volna. Véleményünk szerint e felhang egy túlzottan védekező alapállást sugall, nem érdemes annyit foglalkozni a kifacsart lelkű ellenfelekkel, ámbár kétségtelenül nem könnyű megkerülni őket.
Az Orionnál nem kis változások történtek azóta, hogy a jászfényszarui üzem kérte az ipari minisztériumnál önállósulását (Beszélő, 1990. szeptember 29.). E kérelmet a minisztérium novemberben visszautasította azzal a megokolással, hogy a vállalatot privatizálni fogják (emiatt felmondott Kun Lajos üzemigazgató). Az Állami Vagyonügynökség megbízta a Pénzügykutató Rt.-t: fogalmazza meg a vállalat privatizálására szóló zártkörű pályázati felhívást.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét