eö [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

Április 22-én a Fővárosi Munkaügyi Bíróság – első fokon – törvénytelennek minősítette a rádiós „létszámleépítést”, egyszersmind jogosnak ismerte el az ezt megkontrázó szakszervezeti vétót.

Persze, mondhatnánk Boross-sal, nem kell túldimenzionálni az ügyet. Baross őrködik a dimenziók fölött, hangoztatván: vannak az országban tömegesebb, keservesebb sorsokat jelentő létszámleépítések. Csakugyan vannak: mégpedig olyanok is, amelyek törvényesre sikerednek. A törvény a munkaadónak kedvez, a bíróság – egy, még az órendszerben született legfelsőbb bírósági állásfoglalás szerint – még azt sem vizsgálhatja, hogy a munkahely-megszüntetések ésszerűek-e. Csak éppen a munkaadónak élnie kell a törvénnyel (nemcsak visszaélni vele); ez pedig annyit tesz, hogy be kell tartania a törvényes eljárást. A marxista bírálat szerint ez csak „formális” demokrácia, mert „végső soron” mindig az erősebbnek lesz igaza. Ebből a létező szocializmus azt a következtetést vonta le (többek között), hogy a kényes ügyekben nyugodtan bele lehet szólni a bírói döntésekbe. Most megint a ló egyik oldalára estünk. Tehát: az elsőfokú ítélet még nem jelenti azt, hogy azért a víz az úr. Legföljebb: a víznek is van némi esélye – főleg, ha a gályán léket hagynak.

Léket hagytak, mert idegesek. Egyfelől a körültekintő eljárás egyet jelentett volna a munkavállalói érdekképviselet, vagyis a nyilvánosság bevonásával, holott az akció épp a nyilvánosság fölszámolására irányult. Másfelől vészesen közelgett a kopogtató-időszak, így, mondhatni, rákényszerültek a puccsszerű „leépítésre”. A „leépített” rádiósok március 4-én kapták meg az értesítést április eleji elbocsátásukról, s csak 10-én hívták össze a szakszervezetek bevonására hivatott egyeztetőbizottságot, holott a törvény szerint az egyeztetésnek hatvan nappal a tömeges dimenziójú „leépítés” előtt meg kellett volna kezdődnie. Ezért a vétó és az elsőfokú elmarasztalás.

Persze, tudjuk: így is célt értek. Az elismerten „békés” kampányt – legalábbis az éter dimenzióiban – immár nem nagyon zavarják meg a kritikus hangok. Már „csak” az igazáért vívja harcát a FRÁSZ meg a közalkalmazotti tanács. A múlt héten nyertek egy kis csatát: a bíróság, elutasítva Csúcs keresetét, nem találta jogellenesnek az április 7-i figyelmeztetősztrájkot. (Több ízben felsült már ezzel a sztrájkszervezők kiebrudalására irányuló fogással az egyébiránt nemrég menesztett Csárádi MÁV-vezérigazgató is.) Másik csatájukban – Győri László FRÁSZ-elnök és Borenich Péter, a közalkalmazotti tanács elnöke fegyelmi ügyében – a jövő héten döntenek. Ugyanis Boross a parlamentben folyosón szaladgálással, üvöltözéssel, trágárkodással „vádolta” azokat a rádiósokat, akik március 4-én tiltakoztak az elbocsátások ellen.

Habár fölül a gálya, azért a gálya az úr… De a cél, amit elértek, könnyen eltűnhet a ködben, s akkor nagyon esendőnek tűnnek majd föl a szentesítetlen eszközök. Ezért most, 1994. május 1-jén semmiképp nem követünk el nagy hibát, ha túldimenzionáljuk Győri és Borenich érdekvédő harcát.

• Néző-pont