révész

Nyomtatóbarát változat

Vannak időszerű következtetések és időszerűtlen következtetések. Az Expo-pártiaknak két hónap alatt sikerült összegyűjteni feleannyi aláírást a népszavazás kiírása mellett, mint a liberális pártoknak 1989-ben négy hét alatt. Az akkortájt még elszigetelt és nem túlságosan népszerű szocialista párt egyedül is gyorsabban gyűjtögette az aláírásokat a közvetlen elnökválasztás mellett 1990 nyarán. A népszavazás azután teljes érdektelenségbe fulladt. A Létminimum Alatt Élők Egyesülete bármiféle komoly politikai háttér nélkül is elegendő támogatást szerzett egy eleve okafogyott kezdeményezéshez. Százvalahányezer aláírástól oktalanság megijedni, ez a kezdeményezés politikai erejéről nem mond semmit. Ez az időszerű következtetés. Az, hogy a reménytelen ügyek kiszűrése végett érdemes lenne fölemelni a népszavazási kezdeményezéshez szükséges aláírások számát, időszerűtlen következtetés. Egyrészt azért, mert az Expo ügyében népszerűbb politikai erők bizonnyal sokkal több aláírást is össze tudtak volna gyűjteni. Másrészt azért, mert egy folyamatban lévő akció ellen hangulatot teremteni a hatalom pozíciójából olyan bunkóság, ami már 1989-ben sem állt jól az akkori országgyűlési képviselőknek.

Sok minden szól amellett és azellen, hogy a parlamenti többség elsumákolja a népszavazást. Egyrészt a népszavazás pénzbe és időbe kerül. Másrészt félő, hogy a helyhatósági választások kampányából előrehozott népszavazási kampány lesz, és az önkormányzati kérdések eltűnnek az Expo mögött. Harmadszor kiújulnak a belső viták a kormánypártokon belül. Negyedszer a kormány teljesen lehetetlen helyzetbe kerül, ha a népszavazás szétbombázza az 1995-ös költségvetését. Ötödször az előző kormány az Expo előkészítésében már amúgy is mindennel elkésett, és minden költségvetési kereten átlépett, elképzelni is nehéz, hogy újabb sok hónapos késedelem után miként és mekkora „sürgősségi felárral” tudja a kormány 1996-ra előállítani mindazt, ami az Expóhoz kell.

De bármennyire praktikus lenne elsumákolni a népszavazást, ezt nem lehet megtenni hitelvesztés és a demokratikus jogintézmények tekintélyének rombolása nélkül. Lehet, hogy az érvényes szavazatok száma százezer alatt marad, de a hiányzó mennyiséget úgyis össze lehet gyűjteni, ezzel nem érdemes húzni az időt. Ha van népszavazás, akkor legyünk túl rajta minél előbb. Hallgatólagos bojkottal bizonyára el lehet érni, hogy a népszavazás eredménytelen legyen, de ha csak azok mennek el szavazni, akik az Expót pártolják, akkor a kormány döntésének nem lesz politikai legitimitása, és természetesen ez is hitelvesztéssel jár. Lehet hivatkozni arra, hogy a jogászok egy részének véleménye szerint a jogászok más részének véleményével szemben az Expo ügye olyan költségvetési kérdés, amelyben nem lehet népszavazást tartani. Ennek az érvnek jogi hitele lehet, de politikai hitele kérdéses. Azonkívül kevés olyan népszavaztatható kérdés van, amelyről ne lehetne azt állítani, hogy hatással van a költségvetésre. Ha valaki nagyon akarja, akkor az 1989-es népszavazás kérdéseiről is kimutathatja ezt. Ha a kormánypártok fél évvel a nagyarányú győzelem után nem bíznának abban, hogy az érveik ereje és a politikai támogatottságuk együttesen elég ahhoz, hogy megnyerjék a népszavazást; és véglegesen megszabaduljanak ettől a sokszorosan elátkozott világkiállítástól, akkor miben bízhatnának?

A kormánypártok el fogják veszteni a politikai hitelüket, ha nem bíznak benne, hogy van.

• Néző-pont