Skip to main content

Megalapozták az idei költségvetést…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hol a JAGA-alap?


Meglehetősen nagy érdektelenséggel zajul; a tavalyi költségvetés zárszámadásának vitája a parlament illetékes bizottságában. Pedig érdemes lapozgatni egy kissé a költségvetést. Először például azt a kiadványt kellene kézbe venni, amelyet a költségvetés szerkezetéről a Pénzügyminisztérium készített még tavaly év végén, s amelyet a költségvetési bizottság mostani tagjai is megkaptak. Elolvasható benne, hogy a jamburgi beruházás finanszírozása a jamburgi gázvezeték építési alapból (JAGA) történik. Az alap az MNB-ből felvett hitelből finanszírozza a beruházást, amit – az elvetélt remények szerint – a szovjet földgáz árbevételéből fizetnének vissza. Egy megállapodás szerint 1989 végéig az MNB hitellel finanszírozza a saját kölcsöne után járó kamatokat is. Ezután pedig a kamatokat már a költségvetésnek kell finanszíroznia, 1990-ben 3,7 milliárd forintot.

A következő olvasmány már maga az 1989-es költségvetési zárszámadás. A kiadások között szerepel itt 3,7 milliárd forint: a JAGA kamatai.

Nosza, elő az 1990-es költségvetési tervet, ahol meghökkentő felfedezést tehetünk (kárhoztatva magunkat, hogy ezt nem korábban tettük). A költségvetés adósságszolgálati kiadásai között a tavalyi várható teljesítés között szerepel ez a bizonyos 3,7 milliárd, az 1990-es tervben a JAGA kamattámogatásának címén nem szerepel kiadás.

Ez pedig a finanszírozási konstrukció alapján képtelenség.

Az előző kormány tehát a tavalyi költségvetési hiányt megnövelte egy idén esedékes 3,7 milliárdos teherrel, amely szabadon fölhasználható tartalékot jelent idén. Ez a tavalyi év eredményeit rontja, az ideit javítja. A korábbi és a mostani kormánynak közös érdeke ezt elhallgatni.

A Németh-kormány számára – ha már úgyis bevallottak több tízmilliárd eltitkolt költségvetési hiányt – könnyebb volt ezt a 3,7 milliárd forintot hozzácsapni az amúgy is óriási összeghez, mint ha ugyanezt az 1990-es költségvetésben kell megtakarítania. Ezzel sikerült megalapozni idei költségvetési tervét. Így – várhatóan – ezt a költségvetési hiányt hosszú lejáratú jegybanki hitellel fedezik. Utánuk a vízözön: az államadósság növelése látszólag fájdalommentes, a böjtje később jön.

Az Antall-kormány hasonló dilemma előtt áll. Ha fölhívja erre a majd négymilliárdra a figyelmet, akkor félő, hogy az IMF nyomására idén kellene megtalálnia a költségvetési ellentételét. Ehelyett ugyanazt választja, mint a közvetlen előd.

De miért hallgat az SZDSZ és a Fidesz?

S miért hagyja, hogy az 1989-es költségvetés lezárása, tehát a költségvetés helyzetének tisztázása előtt vitassa a parlament az idei költségvetés módosítását. Politikai okokból, vagy azért, mert képviselői vállalt feladatukkal nem tudnak megbirkózni? Ezért aztán könnyebb múltba nyúló felelősségre vonást kezdeményezni, mint a szemük előtt zajló költségvetési, pénzügyi folyamatokat ellenőrizni?


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon