Szélsőségektől sem mentes vita a szélsőségekről. Ezzel az értékelő felcímmel indította első oldalas tájékoztató cikkét a Magyar Hírlap, miután a parlamenti ellenzék kivonult a plenáris ülésről, Horn Gyula kijelentéseire hivatkozva.
Az elmúlt két évben (s várhatóan 1993-ban is) a szerencsejátékból adódó bevételek lényegesen elmaradnak a várakozásoktól, és sokak szerint a reális lehetőségektől is. Úgy tervezték, játékadóból 6,5 milliárd forint folyik be, de végül csak 2,4 milliárd lett. Nem igazolódtak azok a remények, hogy a szerencsejáték-ipar gazdasági húzóágazat lesz, s az innen származó állami bevételek rohamosan nőni fognak.
A szerencsejátékoknak két alapvető csoportja van, az engedélyköteles, sorsolásos játékok, valamint a játékkaszinók, pénznyerő- és játékautomaták.
– Miért olyan magabiztos?
– Mert semmilyen racionális okot nem látok a vezetőváltásra, irracionális megfontolásokkal pedig nem foglalkozom, ilyen nem kerülhet egy komoly menedzser látóterébe. Remélem, hogy a Szerencsejáték Rt. „építkezését” tovább tudom folytatni. Megszereztük a kaszinópiac 70, a lóversenypiac 90 százalékát, s most lépünk előre a pénznyerő automaták terén is. Két év alatt megszereztünk mindent. Most már egy picit elengedhetjük magunkat.
– Nem érzi, hogy többeket éppen az irritál, hogy mindent megszereztek?
Az rt. induláskor kapott vagyona megfelelő volt a játékok szervezéséhez; a vagyont extenzív befektetési politikával jelentősen, 1,8-ről 4,5 milliárdra növelték, állapítja meg az ÁSZ. A részvénytársaság 1992-ben 1 milliárdos befektetéssel 70 százalékos részesedést szerzett a kaszinópiacon, ez már az első, tört évben is megfelelő hozamot, 14 százalékos tőkemegtérülést biztosított. A hasznot forintos kaszinók kialakítására fordították. 1,2 milliárdos befektetéssel (amit az ÁSZ szerint tíz, Pősze Lajos szerint hat év alatt kell kifizetni – L.
Az elmúlt évek gazdasági változásai, elsősorban az infláció és az árukínálat növekedése megtanítottak minket arra, hogy nemcsak a készpénzt kell készpénznek venni. Az időleges megtakarítások több formája alakult ki. A korábban is ismert látra szóló betétek majdnem készpénznek számítottak, hiszen a számlán lévő „pénzünket”, pontosabban a bankkal szembeni követelésünket minden különösebb procedúra nélkül készpénzre válthattuk, csak be kellett fáradni az OTP-be.
Tavaly több mint 70 ezer gépkocsit vámkezeltek Magyarországon (a Kereskedelmi Vámtarifa alapján), ami után 2,4 milliárd forint vámot vetettek ki. A következőkben olyan prózai tételről lesz szó, amely –legalábbis a kiszabott/kiszabható vám alapján – ennél sokkal fontosabb: ez pedig a csomagolóanyag. Igaz, kicsit költséges csomagolásról lesz szó.
Az elmúlt két év egyik legörvendetesebb gazdasági fejleménye a működő tőke „beáramlása”, részben a vállalkozásokhoz szükséges eszközök, berendezések apportjaként.
– Több, mint tíz éve, a Liska népszerűségének csúcspontján Lengyel László egy előadásában azt mondta, amit Liska csinál, az nem közgazdaságtan, hanem mozgalom: meghirdette az államhoz való tartozás értéktelenségét. Most, visszanézve a nyolcvanas évek közgazdaságtana is részben mozgalmi tevékenységnek tűnik.
Lengyel László (Pénzügykutató Intézet): A nyolcvanas évek elején – sok tekintetben éppen Liska hatására – kezdődött az, amit később reform-közgazdaságtannak neveztek.
Kellemetlen képviselői kérdésre próbált választ adni a külkereskedelmi államtitkár-helyettes a parlamentben a múlt héten – olvasom az MTI jelentését. A képviselők arra kértek magyarázatot, hogyan lehetséges, hogy míg a jegybank szerint a külkereskedelmi forgalomban aktívum keletkezett, a statisztikai hivatal szerint jelentős a passzívum.
„Valódi válságot csak a valóság tud előállítani” – hangzik Augusztinovics Mária nyugdíjrendszerről szóló tanulmányának (Közgazdasági Szemle, 1992. 7–8. sz.) egyik következtetése. A nyugdíjrendszer működésére mutatott be példákat, növekvő, stagnáló és visszaeső (stagflációs) gazdaságban. Egyik modell sem tudott olyan súlyos következményeket produkálni, mint a mai nyugdíjrendszerünk.
Tavaly kora ősszel az ország eladósodásáról rendezett konferenciát egy külföldi magyar szervezet. A szervezők mentegetőzéssel kezdték, hogy akkor szervezték meg a vitát, amikor éppenséggel nem jelent elviselhetetlen nehézséget az adósságtörlesztés. A konferenciát eredetileg a választások utánra tervezték. Akkor bizonyára rendkívül éles vitára került volna sor, így viszont légüres térben mozogtak az adósságkönnyítést szorgalmazók érvei.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét