Illő helyen tartotta első csúcstalálkozóját a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) új vezetése. Alighogy a közgyűlésen szétválasztotta Erdély Gábor elnöki és vezérigazgatói funkcióit, s az MKB igazgatóságába beválasztották az MHB elnök-vezérigazgatóját, Bartha Árpádot, a két vezető áthajtott az Ingatlanbank közgyűlésére.
– A nyolcvanas években a HVG különleges szerepet töltött be, minden bizonnyal a legjobb volt a hetilapok közül. Másutt is jelentek meg jó cikkek, írások, de a jellemző az volt, hogy azok jobbára a főszerkesztők ellenében jelenhettek meg. A HVG – kívülről így látszott – a te irányításoddal lett olyan, amilyen, nem ellenedre. Amikor külföldre mentél, nyilatkozataidból úgy tűnt, elfáradtál.
De távozásodkor is te voltál a királycsináló.
– Önt legalább két évtizede progresszív közgazdászként tartották nyilván, aki a piaci viszonyok térnyerését szorgalmazta. A Pénzügykutató Intézet vezetőjeként nemcsak emiatt volt sok konfliktusa, hanem munkatársai miatt is. Sok embert megvédett a politikai támadásoktól, amit akkoriban nagyon kevés kutatóintézet vezetője tett meg.
De számomra a Számvevőszék élén már nem ez az ember, nem az a progresszív közgazdász áll, aki egy színvonalas társaságot gyűjtött össze a Pénzügykutatóba.
Divatba jött a letéti számla, hála a Honvédelmi Minisztériumnál (HM) végzett vizsgálatnak. Lassan bevonul a köztudatba, hogy az úgymond nem szorosan a költségvetési feladatokhoz kapcsolódó letéti számlák gyakorta közcélú pénzek eltitkolására szolgálnak. Mint most bizonyították, az egykor több tucat letéti számlával rendelkező honvédelmi tárca csupán két ilyen számlája segítségével több milliárd forintot dugott el a nyilvánosság elől.
Ma csak a bankok gazdagszanak, mindenki más tönkremegy, s a vállalkozók nem jutnak elegendő és megfizethető hitelhez. Árnyalatnyi megfogalmazásbeli eltérésekkel bárki naponta hallhatja ezt a megállapítást. Arra is számos jel mutat, hogy az MDF és a kormány egyes körei ezen a helyzeten – ha törik, ha szakad – változtatni kívánnak.
Nem mindenki vélekedik így.
Passz, nincs itt a kalkulátorom. Nem értem. 37 százalék, nagyon jó befektetés! Ezek a válaszok kedden délután hagzottak el, amikor jeles közgazdász képviselők orra alá dugtam az egyik kereskedelmi bank aznapi hirdetését. A hirdetésben szerepelt a váltó és a diszkont kifejezés, amelyekkel a (kormánypárti, független, ellenzéki) megkérdezettek nagyobb részének nem sikerült megbirkóznia.
Szerencsére nincs ilyen probléma, amikor a kormány és ellenzéke a költségvetésről nyilatkozik.
– Milyen értékű vagyon fölött rendelkezik a főváros, s ennek mekkora része kerül a BVK fennhatósága alá?
– A vagyon értékére a legbizonytalanabb becslést sem tenném. Annyit lehet csak megkockáztatni, hogy elérheti a többmilliárdos nagyságrendet. A közgyűlésen és a korábbi tárgyalások során abban állapodtunk meg, hogy a BVK a vagyonát csomagokban kapja meg. A részvényekkel, a különböző értékpapír-fajtájú vagyonrészekkel kezdődik majd a vagyonátadás.
Világosan látszik, hogy a főváros teljes vagyona soha, vagy csak nagyon hosszú idő után kerül a BVK-hoz.
E rovat (egyik) hibája – fogalmazott valaki a minap –, hogy folytonosan botrányokról beszél, de a fölemlegetett ügyekben soha nem történik semmi. Tehát biztos, hogy általában szó sincs akkora skandalumról, mint ahogyan az a cikkekben olvasható, mondta az állam melletti elfogultsággal egyébként semmiképpen nem vádolható kritikus.
Hm. Térjünk vissza a két héttel ezelőtti skandalumra.
– Tavaly, az 1990-es költségvetési zárszámadáskor vetetted föl először a honvédelmi tárca gazdálkodásának furcsaságait. Később interpelláltál is ez ügyben. Mit tudtál akkor arról, amit az Állami Számvevőszék (ÁSZ) most föltárt?
– A zárszámadáskor föltűnt, hogy a HM saját bevétele 1990-ben 8,8 milliárd forint volt, amiből 3 milliárd származott az úgynevezett letéti számlákról. A minisztérium kiadásait negyedévenként, előre utalta át a költségvetés.
Emlékeznek még arra, hogy az Ingatlanbank jogosítványainak tavaly augusztusi, részleges fölfüggesztésekor, amikor a bank részvényei fabatkát sem értek, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF) névértéken, tehát 100 százalékon eladta 100 millió forintnyi ingatlanbanki részvénycsomagját. A vásárló egy kft.-n keresztül a Magyar Hitel Bank volt.
Szívességi vásárlás, aligha minősíthető másként az üzlet, hacsak nem feltételezünk altruista hajlamokat az MHB vezetőiről.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét