Skip to main content

Langmár Ferenc

Langmár Ferenc: Tőzsdekrach

Hétről hétre


1987-ben volt egy tőzsdekrach az USA-ban. A világ által is figyelt Down Jones-index egy nap alatt nagyobbat zuhant, mint a nagy világválság idején. Nem volt akkor puccs sem a Szovjetunióban, sem a Közel-Keleten, forradalom sem volt, az OPEC sem emelte a kőolajárakat. Az összeomlásnak látványos indoka nem volt.

A magyarázatot kereső szakértők – utólagos – elemzése fölhívta a figyelmet arra, hogy 1987 első hónapjaiban az USA-ban a kincstárjegyek hozama 2,5 százalékkal nőtt. Az állampapírok a piacgazdaságokban a legbiztosabb, kockázatmentes befektetésnek számítanak.


Langmár Ferenc: Rendszer- és lobbyváltás


A legnagyobb átalakítás a magyar energetikában, rendszerváltás az iparágban! Egészen modern vállalatstruktúra jön létre, 15 gondolkodó centrummal. Az ország legnagyobb vállalata, a Magyar Villamos Művek átalakulását bejelentő sajtótájékoztatón hangzott el mindez. Ahol nagy dolgok történnek, ott – tegyük hozzá – hullik a férgese is: 130 vezetőt cserélték ki. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a sajtószabadság lelkesítő dolog, amivel máig sem tudnak betelni.

Átalakították az ország legnagyobb vállalatát visszamenőleges hatállyal, 1991. december 31-ével.


Langmár Ferenc: A pénzügyi rendszert becsapni nem lehet

Hétről hétre


„Az állami bevételeket elsősorban az állam adósságának törlesztésére kell fordítani.” Ezt a talányos hírt röpítette világgá a rádió az MDF hétvégi országos gyűléséről. Önmagában sok értelme nincs a kijelentésnek, de feltételezhető, hogy arra a vitára vonatkozik, amely a privatizációból származó állami bevételek fölhasználásáról folyik.

Az 1992-es költségvetés tervezete sem feledkezik meg erről a lehetőségről. Csak éppen mint utolsó lehetőséget kezeli, ha még marad valami. A törvényjavaslat 37 milliárd forintot kíván elkölteni ebből a bevételből.


Langmár Ferenc: Hiányfelhalmozás

Hétről hétre


Az államháztartás és az egyes területek szakmai reformja nélkül óhatatlanul csak a szaktárcák és a pénzügy közötti viszony mérgesedik el, s a kormányon belül mindenki bizalmatlan a költségvetéssel, a Pénzügyminisztériummal szemben, állapítja meg egyik cikkében a Figyelő. Ennek tükörképe az, ami most a parlamentben történik.

Négy állandó parlamenti bizottság – különböző okokból – nem javasolta a törvénytervezetet általános vitára. De a két legilletékesebb bizottság, a gazdasági és a költségvetési nagy többséggel megszavazta.


Langmár Ferenc: Adatjáték

Hétről hétre


Másfél héttel ezelőtt egy tv-beszélgetésben ismételten fölemlegette a történetet. Mindkét alkalommal „kiderült”: Antall doktor dicsősége, hogy 1989 novemberében Németh Miklós közzétette az ország tényleges külföldi adósságát. Vajon miért éppen most emlegeti mindezt a kormányfő? Meglehet, hogy a sokat emlegetett, kifinomult politikai stílusérzéke indította erre? Az államigazgatásban dolgozók közül (már amennyire ezt tudni lehet) Surányi György mindéképpen azok közé tartozott, akik a legtöbbet tették azért, hogy a tényleges adatokat bevallják.

Langmár Ferenc: Mi lassítja a privatizációt?

Hétről hétre


Beszélő: Folyamatosan vitatják, hogy gyors vagy lassú a magyar privatizáció. Egyesek szerint a világon a leggyorsabb, mások szerint megengedhetetlenül lassú.

– Mindannyiunk érdeke, hogy az állami tulajdont gyorsan magánkézbe adjuk. 1991-ben rosszabb feltételek voltak erre, mint korábban.


Langmár Ferenc: Hiányzik a spanyolcsizma

Hétről hétre


Szép decemberünk lesz megint, a költségvetésről vitázik majd a magyar parlament. Azt mondják, a stabil, plurális demokráciákban a kormányok gazdaságpolitikája elsősorban a költségvetésen keresztül érvényesül. Lássunk két példát, ott hogyan csinálják.

Az USA-ban alapvető alkotmányos megszorítás, hogy törvény nélkül semekkora összeget nem lehet fölhasználni az államkincstár forrásaiból. Az amerikai Kongresszus a költségvetés vitájában dönt az elnök prioritásait tükröző költségvetési tervezetről, s minden évben tizenhárom, úgynevezett megajánlási törvényt hoz.


Langmár Ferenc: Visszalapozó

A káosz ugyanaz
Hétről hétre


Az elmúlt hetekben e rovatban több olyan témával foglalkoztunk, amelyet érint a jövő évi költségvetés. Ilyen volt a társadalombiztosítás és a lakásalapkötvények botránya is. Hétvégén a képviselők megkapták az állami költségvetés és a Társadalombiztosítási Alap költségvetésének 1992-es tervezetét. Milyen változásokat hoznak a tervezetek?

A központi („állami”) költségvetés jövő évi hiányát 69,4 milliárd forintra tervezik. Az idei remény 78 milliárd volt, ami a mai hivatalos becslések szerint végül is 102 milliárd lesz.


Langmár Ferenc: Volt bennfentesek ellenzékisége

Hétről hétre


A két legjelentősebb ellenzéki párt, az SZDSZ és a Fidesz úgy véli, hogy ők testesítik meg a szakértelmet. A Fidesz látszólag kétely nélkül, masszívan képviseli ezt. Az SZDSZ nyilvánossá tett belső vitáiban fölvetették, el kell érni, hogy újra szakértő pártnak lássák az SZDSZ-t. (Bauer) A recept egyszerű: folyamatos programkészítés, konferenciák sokasága, és hasonlók. A javaslat tehát magától értetődőnek tekinti, hogy a szakértelem mindenképp adott, csupán jobban kell megjeleníteni.

Pedig az SZDSZ látványos kudarc után van, még ha erről keveset is beszélnek.


Langmár Ferenc: „Felesleges” pénzek

Hétről hétre


A ma ismeretes adatok szerint a lakosság megtakarítási hajlandósága és képessége nem rendült meg, s jellege sem változott meg az év első feléhez képest. A lakossági devizabetét, forintra átszámítva egy év alatt 58 milliárddal növekszik (még a mostani leértékelés előtti árfolyamokkal számolva). A forintbetétek állománya alig változik, ha figyelmen kívül hagyjuk az időirányos betéti kamatot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon