Skip to main content

Langmár Ferenc

Langmár Ferenc: Számolatlan számok


A KOPINT-DATORG kutatójának, Oblath Gábornak a válasza kétszeresen is meglepett. Dühös indulatával, s azzal is, hogy válaszcikke tanúsága szerint rosszul ítéltem meg a HVG-ben közölt írását. Nem arról van szó, hogy túlzottan leegyszerűsíti az adatokat, s így von le messzemenő következtetéseket, hanem talán nem is tudja értelmezni az általa használt adatok tartalmát.

Nem tudom pontosan, mivel vitatkozik Oblath: a cikkemmel, vagy azzal, amit megbántottsága miatt kitalál?


Langmár Ferenc: Átjáró

Hétről hétre


Surányi legutóbb éppen a Beszélőben számszerűsítette 7000 dollárban az egy főre jutó GDP-t (1993. január 16.). S eszembe jut a Beszélőben gyakran és szívesen hivatkozott másik szakértő, a létminimum-számításokkal közismertté vált Mezei György. Ha mindkettejüket mértékadó szakembernek tartjuk, hogyan hidaljuk át a számításaik és állításaik közötti különbséget, csekély túlzással szakadékot?

A GDP- és létminimum-számításokat persze párosíthatjuk különböző – bármiféle torzító szándék nélküli – érdekekkel is.


Langmár Ferenc: Külkereskedelmi totó

avagy a szakemberek tippjei
Hétről hétre


1992-ben „exportunk jóval erőteljesebb ütemű bővülése ugyanis főleg abból fakadt, hogy a dekonjunkturális tényezők kedvezőtlen hatásánál jóval erőteljesebb volt a gazdaságdiplomácia sikereiből adódó versenyképesség hatása…” – mondta Kádár Béla külgazdasági miniszter egy ugyancsak ünnepire sikeredett, tavaly karácsonykor adott interjújában.[1]


Másfél hónappal később úgy kommentálta a tavalyi eredményeket, hogy az a „fordulat éve” volt, s „hosszú idő óta első ízben növekedett az e

Langmár Ferenc: Séta csodaországban

Hétről hétre


Csodaország a miénk, gúnyolódott néhány hónapja Szabó Iván ipari miniszter azokon, akik szerinte túlzottan sötéten látják a gazdasági kilátásokat és a lakosság életfeltételeinek alakulását. Miközben a statisztikák a GDP csökkenését mutatják, és mindenki az életfeltételek romlását hangsúlyozza, a lakosság viszonylag jelentős rétege éppenséggel látványosan növeli a fogyasztását.

Langmár Ferenc: Burjánzó adósságterhek

Hétről hétre


Az elmúlt évtizedekben a külföldi hiteleket általában a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vette föl, a bank mérlegében jelenik meg. A mérleget forintban vezetik. Tehát amikor leértékelik a forintot, a korábban keletkezett adósság forintban számolva megnő, mert egy dollárt több forintért lehet megvásárolni. Az adósságnak azt a növekedését, ami ezért következett be, a költségvetés adósságaként tartják nyilván, s nem kell utána kamatot fizetni. Ez az adósság 1992 novemberében megközelítette a 900 milliárd forintot.

Valójában nem csupán a leértékelésekből tevődik össze ez az adósság.


Langmár Ferenc: Az alacsony kamatok veszélye

Hétről hétre


Egy másik intézkedéscsomagról a NAPI számolt be. Most először az MNB kamatokat hirdetett, a jegybank és a bankok közötti nyíltpiaci, határidős állampapír-ügyletekre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az MNB bizonyos kamatsávon belül kivonul a kereskedelmi bankokkal folytatott üzletelésből. Az MNB által megállapított szélső kamatok az adott piaci viszonyok között nem kedvezőek a kereskedelmi bankok számára, tehát a jegybanknál csak viszonylag magas kamattal lehet hitelhez jutni, s alacsony kamatra betéteket elhelyezni.

Langmár Ferenc: Csak úgy történik…

Hétről hétre


„Úgy lehet, mi vagyunk az a nemzedék, amely meg fogja ölni a Földet. Közben meg mintha csak úgy történne a dolog… Senki sem mondja ki, hogy ő aztán valóban így akarja, senki nem vállalja magára a dolgot… A körülmények kényszerítő erejére hivatkozni könnyebb.” Az idézet Karátson Gábor egyik vízlépcsőellenes írásából való. Ma olyanok is a bősi rendszer részleges fölépítése mellett érvelnek, akik korábban a beruházást legélesebben ellenezték. A kényszerekre hivatkoznak.

„A nagymarosi építkezést, hosszú, nehéz küzdelmek árán, sikerült megállítanunk.


Langmár Ferenc: Egy régi dal visszhangja

Hétről hétre


Az 1996-os Expóig – ha megrendezik – nem lesz új metróvonal Budapesten. Ezt állították hónapok óta egyes mérnökök, mondván, az idő rövidsége miatt normálisan üzemelő metrószakasz már nem építhető meg. A fővárosi önkormányzat múlt heti döntésével ez a lehetőség végleg lekerült a napirendről. Ma még nehéz átlátni, hogy az expóbiztos ügyetlenségének, a francia metróépítő cég, a Matra elbizakodottságának vagy valami másnak köszönhetően-e.

Csupán annyi bizonyos, hogy ez nem egy tudatos fővárosi közlekedéspolitika eredménye.


Langmár Ferenc: A mélypont szomorúsága

Hétről hétre


Maradjunk a tekintélyeknél. Az Euromoney – szokásos bankrangsorai mellett – tavalyelőtt készítette el először a világ legjobb bankjainak rangsorát. Az elemzésben a fizetőképességre, a tőkére, a jövedelmezőségre és a vezetés minőségére koncentráltak.

Az eredmény első látásra sokkoló, írják az ismertetésben. „A legjobb bankok főként azok, amelyek otthon maradtak, és arra koncentráltak, amit legjobban tudnak, s ez rendszerint a kiskereskedelmi üzletág.” A legjobb bank – igaz, némi számviteli trükkel – egy konzervatív spanyol belföldi kiskereskedelmi bank lett.


(Várhegyi Éva), Langmár Ferenc: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Langmár Ferenc: A mélypont szomorúsága (Beszélő, 1992. szeptember 5.)


Tisztelt Beszélő!

Bár nem igazán értem, hogy a Figyelőben és a HVG-ben megjelent cikkeimről Langmár Ferenc miért a Beszélőben, nem pedig az érintett lapokban írt kritikát (A mélypont szomorúsága, 1992.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon