Skip to main content

Langmár Ferenc

Langmár Ferenc: Körtánc

Hétről hétre


„Ki a … gondolta volna, hogy a párttitkárok majd az utolsó üllőt is el akarják lopni?” Valahogy így védte többek között Sárközy Tamás egy vitában a nevéhez fűződő társasági törvényt. A törvény 1987-es, a vita 1989 végén volt, amikor már hevesen kritizálták a „spontán privatizációt”, a hatalomátmentéseket.

Sárközy „érvét” nem lehet csak úgy lesöpörni. A társasági törvény elfogadásakor a sajtó az európai szintű törvény dicséretével volt tele, s bizony két kézen megszámolhatóak azok, akik markáns kritikát fogalmaztak meg.


Langmár Ferenc: A második magyar jegybank

Hétről hétre


Az elmúlt évek rendszeresen visszatérő, vihart kavaró, rendezetlen ügye a kedvezményes kamatozású lakáshitelek szerződéseinek újraszabályozása. A lakáshitelek alacsony fix kamatait egyre inkább meghaladták a piaci kamatok. Az infláció növekedésével az eltérés egyre nőtt, s a rést a költségvetésnek kellett betömnie. A kedvezményes hitelben részesülők ezzel évről évre nagyobb támogatásban részesültek.

Langmár Ferenc: Séta Ortopédiában

Hétről hétre


A magyar gazdaságban leginkább külföldi bankok bíznak, de legalábbis ők reménykednek a legbiztosabb tartós haszonban. Az állításban csak kevés a vicc. A külföldi bankok ez év közepére mintegy 1 milliárd dollárnyi tartós – egy évnél hosszabb lejáratú – betétállománnyal rendelkeztek, helyeztek el a magyar kereskedelmi bankoknál. Eközben 1991 első félévében a költségvetés, a vállalkozói szektor és a lakosság hosszú távú betétállománya 7 milliárd forinttal csökkent.

Langmár Ferenc: Ki áll a háttérben?

Hétről hétre


Emlékezetes perpatvar támadt tavaly a frissen megalakult tőzsde körül. Antall József bizalmi gazdasági tanácsadói, úgymint Matolcsy György és Bethlen gróf hevesen kritizálták az IBUSZ tőzsdei bevezetését. Egyrészt a bécsi bevezetést, másrészt az alacsony kibocsátási árfolyamot. A tőzsdei megjelenés után az árfolyam Budapesten nagyon gyorsan kétszeresére, Bécsben háromszorosára emelkedett. (Beszélő, 1990.

Langmár Ferenc: „Sivatag az oázisban”

Hétről hétre


Jobban értem ennél a Fidesz sajtófőnökének írását: „Én nagyon szeretem a mai magyar sajtót, és mélységesen meg vagyok elégedve munkájával.” E kijelentések értelmét, „mint ahogy az ellenkező előjelűeket is”, akkor érdemes vizsgálni, ha létezik a föntebb jelzett kapcsolat. A gazdasági sajtó önkritikájának, önvizsgálatának is ekkor van valódi súlya. Feltételezzük tehát most ezt az összefüggést…

Kedden tette közzé a Pénzügyminisztérium jelentését a gazdasági folyamatok első nyolc havi alakulásáról, s az MNB is ugyanaznap tartott sajtótájékoztatót.


Langmár Ferenc: Ki hergeli (és ki csillapítja) az inflációt?

Hétről hétre


A kormány gazdaságpolitikája körüli viták egyik forrpontja az infláció alakulásának megítélése, és a jóslások, hogy miként is alakul a továbbiakban. A helyzet az elmúlt két-három évben meglehetősen egyértelmű volt. A kormány s a hozzá közel álló körök rendre alábecsülték az inflációt. A közvéleményt a kormányzati jósdák s a tömegkommunikációban megjelenő ellenzéki és szakértői vélemények alakították legközvetlenebbül.

Langmár Ferenc: Ömlik a pénz – monetáris feszültségek mellett

Hétről hétre


Maró gúnnyal veszi sorra a múlt heti Figyelő a különböző számításokat az infláció alakulásáról, az „innen meg amonnan nézve más és másként kezelendő adatokat”, amelyekből aztán ízlés szerint jutnak egymással homlokegyenest ellenkező következtetésekre az elemzők. Az „innen meg amonnan” vitája persze elkerülhetetlen a statisztikai és információs rendszer összeomlása után (pontosabban: a régi információs rendszer az új körülmények között működésképtelenné vált, de nem váltotta föl új).

Langmár Ferenc: Egy úriemberi megállapodás végére

Hétről hétre


A jól viselkedő adósokat meg kell jutalmazni, a számukra nyújtott kereskedelmi banki hitelek lejáratát meg kell hosszabbítani. Ezt a lényegében adósságátütemezést szorgalmazó kijelentést – mint a Financial Times múlt héten megírta – az IMF egyik igazgatója, De Groote tette, aki többek között Magyarország „szószólója” a pénzügyi szervezetben. A Népszabadságnak adott nyilatkozatában az igazgató nem cáfolta, hogy Kupa Mihállyal való találkozója után tette ezt a kijelentését az IMF igazgatótanácsában.

Langmár Ferenc: Elvek nélkül

Hétről hétre


Helyes lenne, ha a jegybanktörvény szabályozná, hogy a költségvetésnek ne nyújthasson hitelt a Magyar Nemzeti Bank, s így rákényszerüljön a költségvetés arra, hogy a pénzpiacokról finanszírozza hiányát. Alexander von Lamfalussy, a BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja) – a jegybankok jegybankjának – vezérigazgatója múlt heti budapesti előadásán emellett azt is hangsúlyozta, az a legfontosabb, hogy rögzítsék ezt az elvet.

Langmár Ferenc: Kaszárnya helyett sokkal jobb a kupleráj

Hétről hétre


– Váratlanul érték-e a kedvező gazdasági eredmények?

– A pozitív folyamatok közül a megtakarítások növekedése meglepetés volt, amire nem nagyon számítottunk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon