Langmár Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Az elmúlt hetekben e rovatban több olyan témával foglalkoztunk, amelyet érint a jövő évi költségvetés. Ilyen volt a társadalombiztosítás és a lakásalapkötvények botránya is. Hétvégén a képviselők megkapták az állami költségvetés és a Társadalombiztosítási Alap költségvetésének 1992-es tervezetét. Milyen változásokat hoznak a tervezetek?

A központi („állami”) költségvetés jövő évi hiányát 69,4 milliárd forintra tervezik. Az idei remény 78 milliárd volt, ami a mai hivatalos becslések szerint végül is 102 milliárd lesz. (Ami valójában elérheti a 200 milliárdot is, de erről majd egy későbbi cikkben lesz szó.) A finanszírozást eredetileg úgy tervezték, hogy 30 milliárd forintot többször fölvehető és visszatörleszthető jegybanki hitelből, ugyanennyit államkötvény-kibocsátással fedeznek, a többit pedig rövid lejáratú egyéb állami értékpapírok kibocsátásából.

A 30 milliárdnyi jegybanki hitel lehetőséget adott volna arra, hogy az állami költségvetés forgóalapjának mintegy 20 milliárdos (novemberi) hiányát átmenetileg, a zárszámadásig fedezze. De az utolsó pillanatban megváltozott a konstrukció. Az MNB elképzeléseinek kedvesebb módon az állam olyan speciális állami értékpapírt bocsát ki, amely a mai feltételekkel 22 százalékos kamatozású, s az MNB kötelezi magát arra, hogy megvásárolja.

A költségvetés a jegybanktól most fölvett hitelekért ugyanekkora kamatot fizetne, de a monetáris hatóság mozgástere ezzel a megoldással nagyobb lenne, hiszen az értékpapírokat forgathatná. Eladhatná (természetesen veszteséggel), vagy akár kényszeríthetné a kereskedelmi bankóját arra, hogy megvásárolják ezeket a papírokat, így csökkentené azok likviditását, amely ma inflációs veszélyt jelent.

De a hitel helyett értékpapír-vásárlás azt is jelenti, hogy ezt nem lehet a forgóalap hiányának föltöltésére használni. Az új helyzetben remek megoldást találtak.

Egy kitérő. A társadalombiztosítás tartós befektetéseiről a Társadalombiztosítási Alap csak nagyon korlátozottan dönthet. Egyebek között az 1989-es többletéből – kormányzati döntésre – lakásalap-fedezeti kötvényt kellett vásárolnia. De ugyancsak kormányzati nyomásra részvényeket vásárolt a Magyar Hitel Bankban (MHB) és a (mai nevén) Kereskedelmi Bankban is. Többé-kevésbé saját döntés alapján részesedést szereztek az Inter-Európa Bankban és az Ingatlanbankban is.

Többen élesen kritizálták az elmúlt években (e sorok írója is), hogy a társadalombiztosítás többletét döntően állami papírok vásárlására kell fordítani, illetve azt, hogy az alap éves többlete automatikusan nem a tartós befektetéseket növeli.

Ma azt kell megállapítani, hogy a társadalombiztosítás legjobb befektetése a garantált állami papírok vásárlása volt. A három nagy bank részvényei utáni osztalék alapján, a mai infláció mellett, ezek rossz befektetéseknek minősíthetők. Ráadásul a nagy bankok osztalékai az elkövetkező két-három évben csak csökkenni fognak.

Az Ingatlanbankba való 100 milliós befektetés – sokan vélték így – jónak ígérkezett, mert 1989 végén, 1990 elején az ingatlanárak meredeken növekedtek. De az Ingatlanbank mai csődjét több szempontból megelőlegezte az a tanulmány, amely 1990 elején parlamenti felkérésre készült. Ez arra kívánt figyelmeztetni, hogy az Ingatlanbank elődje, az MHB leányvállalata milyen – morális és gazdasági szempontból – kétes ingatlanügyletekbe bonyolódott.

Idén augusztusra aztán a bank csődje már semmiképpen nem volt leplezhető, jogosítványainak egy részét is föl kellett függeszteni. Ekkor reális lehetőség volt, hogy nem akadályozzák meg az Ingatlanbank csődjét. A bank részvényei tehát nem sokat értek.

A Társadalombiztosítási Alapot kezelő szervezetnek azonban éppen akkor névértéken sikerült eladnia a 100 millió forintnyi részvényt.

Valóban? A vásárló az MHB százszázalékos tulajdonú cége, a Kulcs Kft. volt, a maga 50 millió forintos alaptőkéjével. Van-e erre magyarázat azon kívül, hogy a tb-nél dolgozók zsenik, a Kulcs Kft.-nél (illetve a lényegében állami befolyás alatt álló MHB-nél) lévők pedig hülyék, akik csődbe kergetik a kft.-t?

Igen. Például az, hogy egy álüzletről van szó, ami nem szolgált más célt, mint azt, hogy a társadalombiztosítás eltüntessen egy látványos és súlyos kudarccal járó beruházási döntést. Aminek persze ára van. Vagy netán az a magyarázat, hogy a Társadalombiztosítási Alap szívességet tesz a Magyar Hitel Banknak. Vagy pedig az, hogy egy titkos szerződésben biztosította a társadalombiztosítás a Kulcs Kft-t, hogy az ügylettel kapcsolatos veszteségeit megtéríti számára.

Bármelyik is igaz a kettő közül, egy bizonyos: az alapot kezelő szervezetet nem erre találták ki. S ha a mai magyar parlamentben lenne ellenzék, ezt nem úszhattak volna meg. (Lehet, hogy az ellenzékkel is megkötötték a maguk sokmilliós ügyletét?)

A társadalombiztosításnak tehát egyik legjobb üzlete lett (az adott lehetőségek között) a sokat szidott 1990. év eleji csere, amikor a Társadalombiztosítási Alap kénytelen-kelletlen fedezte a családi pótlék három hónapos kiadását. Ezután idén 3,5 milliárd forint kamatbevételhez jutott, jövőre pedig 4 milliárdhoz. Az eredeti megállapodás szerint a költségvetésnek 1992 végéig kell törlesztenie ezt a hitelt, így 1993 elején ismét kamatbevételhez jutna a társadalombiztosítás. De – ismét csak az utolsó pillanatokban – itt is fordulat történt.

Az egyik november végi parlamenti jelentés szerint a kormány „még ez évben megkezdi a családi pótlékkal kapcsolatos adóssága nagyobb részének átutalását”. Az érvényben lévő s a jövő évre is tervezett szabályozás alapján azonban ebből soron kívül kell törleszteni a költségvetés forgóalapjából kölcsönvett hiteleket (lásd a költségvetési előterjesztés 19. paragrafusát).

Tehát a költségvetés fizet a tb-nek, amit az azonnal visszafizet a költségvetésnek. Így rendeződik a költségvetési forgóalap hiánya, a társadalombiztosításnak pedig nem lesz egy fillér forgóalapja sem. Ezzel a megoldással az történik, hogy a költségvetésnek nem kell most többletterhet vállalnia a tb miatt, s a tb helyzetének rendezése elodázódik.

S mielőtt ismét a költségvetést hibáztatnánk mindenért: vajon miként gazdálkodik a tb?

Várhatóan lapzárta után fogadja majd el a parlament, hogy a nyugdíjasok egy részének egyszeri, karácsonyi támogatást adjon. Az év elején tervezett 7,5 milliárd helyett csak 4,4 milliárd forint értékben. Meg vagyok győződve arról, hogy a vitában a kormánnyal szemben minden párt a minél nagyobb egyszeri kiegészítés mellett érvel majd. A semmiből akarnak majd elosztani.

A társadalombiztosítás idén őszre lényegében 40 milliárd forintnyi forgóalapot vett igénybe – fogyasztott el. Ebből (itt nem részletezhetően) tartósan csak 15 milliárd forint hiányt kíván rendezni, azaz annyit, amennyit elismernek az 1991-es év deficitjének. A többit csak takargatják, illetve megkísérlik eltolni.

Ebben a 15 milliárdos hiányban már benne van az említett karácsonyi nyugdíj-kiegészítés. Miközben a most ki nem mutatott hiány többi része is a következő egy-két évet terheli majd. Sőt.

A társadalombiztosítás idei költségvetése hasonlóan alakult a központi, állami költségvetéséhez. A kiadások úgy-ahogy a tervek szerint alakulnak, csak a bevételek kisebbek. A munkajövedelmektől elmarad a járulékok növekedése: annak fizetése alól ki lehet bújni. Ez a bevételkiesés 1991-ben 27 milliárd forint, a tényleges bevétel 6,5 százaléka. De változik-e ez jövőre?

A társadalombiztosítás tervezete viszonylag óvatos: számolnak azzal, hogy (szektoronként eltérően) a munkából származó jövedelmek 1-2 százalékkal elmaradnak a járulékjövedelmektől. Megrögzött optimisták szerint ez naivitás: sokkal nagyobb lesz a bevételek elmaradása. Tehát hiába tervezi a tb, hogy jövőre nem lesz hiánya (ami a fentiek miatt úgyis hazugság), nem lesz tartható.

Akkor pedig mire föl osztogat pénzt a parlament? Akkor, amikor a nyugdíjak átlagos növekedése idén – a tb adatai szerint – nem marad el a nettó átlagkeresetek növekedése mögött. S az elvileg biztosítási alapú tb-nek nem kellene-e visszautasítani azt az igényt, hogy a legrosszabb helyzetű nyugdíjasokon segítsen? Úgy vélem, igen: az ilyen igény a költségvetést terheli, s azon belül kell a többi versenyző igénnyel megküzdenie.

A társadalombiztosítás költségvetése más oldalról is nevetséges. Idén 500 millió forinthoz jutott abból az alap, hogy az „éppen kéznél lévő” pénzét forgatta, kihelyezte. Mint már említettük, erre egyre kisebb a lehetősége, hiszen likviditási gondokkal küzd: jövőre erre aligha lesz lehetőség. Ráadásul éppen most hozott olyan szabályozást a jegybank, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi azokat az ügyleteket, amivel idén (és tavaly) haszonhoz jutott a tb.

A társadalombiztosítás végső soron azért esik el ettől a lehetőségtől, mert a lakásalapkötvények botránya miatt szigorították az értékpapírokkal kapcsolatos ügyleteket. A frankhamisításnál (homályos emlékeim és ismereteim szerint) gazdaságilag nagyobb botrány miatt (ha dr. Antallnak volna esze, legalább erre hivatkozott volna Surányi fölmentésekor) jövőre nem lesz lehetőség tehát arra, hogy a mai módon bevételhez jussanak.

S miként rendezik a lakásalappal kapcsolatos gondokat? A végső változat megint szemérmes, s nem tudjuk, mit akar. Így csak sejthetjük, valamit ismét suba alatt tartanak.

A kedvezményes lakáshitel-törlesztés azt jelentette, hogy 77 milliárd hitel visszatörlesztését elengedte a kormány. Ez – normális körülmények között – az államadósságot növeli. (Az idei költségvetési hiányt ennek is növelnie kellene.) Ezt lehet fedezni állami papírok kibocsátásával. A gond csak az, hogy erre hivatkozva most 85 milliárdnyi kibocsátást terveznek, vagyis ennek leple alatt mást is finanszírozni kívánnak ebből. (Csak a bosszantás kedvéért, hadi kiadásokat?)

Ha jól értem, az eddigi lakásalap-fedezeti kötvények helyébe is ugyanilyen kondíciókkal új államkötvényeket bocsátanak ki. Ennek célja elsősorban az lehet, hogy hasonló típusú hiány finanszírozását egyféleképpen oldják meg.

Ezt össze kellene azzal kapcsolni, hogy a törlesztett lakásalap-kötvényeket meg kell semmisíteni. A költségvetési előterjesztés korábbi változatai rendelkeztek erről. A beterjesztett nem. Csak az feltételezhető, hogy valamilyen célja van ezzel a kormánynak. De miért nem fél attól, hogy ezt számon kérik? Talán ebben is megegyezhet a forma szerinti ellenzékkel?

• gazdaság