Skip to main content

Visszalapozó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A káosz ugyanaz
Hétről hétre


Az elmúlt hetekben e rovatban több olyan témával foglalkoztunk, amelyet érint a jövő évi költségvetés. Ilyen volt a társadalombiztosítás és a lakásalapkötvények botránya is. Hétvégén a képviselők megkapták az állami költségvetés és a Társadalombiztosítási Alap költségvetésének 1992-es tervezetét. Milyen változásokat hoznak a tervezetek?

A központi („állami”) költségvetés jövő évi hiányát 69,4 milliárd forintra tervezik. Az idei remény 78 milliárd volt, ami a mai hivatalos becslések szerint végül is 102 milliárd lesz. (Ami valójában elérheti a 200 milliárdot is, de erről majd egy későbbi cikkben lesz szó.) A finanszírozást eredetileg úgy tervezték, hogy 30 milliárd forintot többször fölvehető és visszatörleszthető jegybanki hitelből, ugyanennyit államkötvény-kibocsátással fedeznek, a többit pedig rövid lejáratú egyéb állami értékpapírok kibocsátásából.

A 30 milliárdnyi jegybanki hitel lehetőséget adott volna arra, hogy az állami költségvetés forgóalapjának mintegy 20 milliárdos (novemberi) hiányát átmenetileg, a zárszámadásig fedezze. De az utolsó pillanatban megváltozott a konstrukció. Az MNB elképzeléseinek kedvesebb módon az állam olyan speciális állami értékpapírt bocsát ki, amely a mai feltételekkel 22 százalékos kamatozású, s az MNB kötelezi magát arra, hogy megvásárolja.

A költségvetés a jegybanktól most fölvett hitelekért ugyanekkora kamatot fizetne, de a monetáris hatóság mozgástere ezzel a megoldással nagyobb lenne, hiszen az értékpapírokat forgathatná. Eladhatná (természetesen veszteséggel), vagy akár kényszeríthetné a kereskedelmi bankóját arra, hogy megvásárolják ezeket a papírokat, így csökkentené azok likviditását, amely ma inflációs veszélyt jelent.

De a hitel helyett értékpapír-vásárlás azt is jelenti, hogy ezt nem lehet a forgóalap hiányának föltöltésére használni. Az új helyzetben remek megoldást találtak.

Egy kitérő. A társadalombiztosítás tartós befektetéseiről a Társadalombiztosítási Alap csak nagyon korlátozottan dönthet. Egyebek között az 1989-es többletéből – kormányzati döntésre – lakásalap-fedezeti kötvényt kellett vásárolnia. De ugyancsak kormányzati nyomásra részvényeket vásárolt a Magyar Hitel Bankban (MHB) és a (mai nevén) Kereskedelmi Bankban is. Többé-kevésbé saját döntés alapján részesedést szereztek az Inter-Európa Bankban és az Ingatlanbankban is.

Többen élesen kritizálták az elmúlt években (e sorok írója is), hogy a társadalombiztosítás többletét döntően állami papírok vásárlására kell fordítani, illetve azt, hogy az alap éves többlete automatikusan nem a tartós befektetéseket növeli.

Ma azt kell megállapítani, hogy a társadalombiztosítás legjobb befektetése a garantált állami papírok vásárlása volt. A három nagy bank részvényei utáni osztalék alapján, a mai infláció mellett, ezek rossz befektetéseknek minősíthetők. Ráadásul a nagy bankok osztalékai az elkövetkező két-három évben csak csökkenni fognak.

Az Ingatlanbankba való 100 milliós befektetés – sokan vélték így – jónak ígérkezett, mert 1989 végén, 1990 elején az ingatlanárak meredeken növekedtek. De az Ingatlanbank mai csődjét több szempontból megelőlegezte az a tanulmány, amely 1990 elején parlamenti felkérésre készült. Ez arra kívánt figyelmeztetni, hogy az Ingatlanbank elődje, az MHB leányvállalata milyen – morális és gazdasági szempontból – kétes ingatlanügyletekbe bonyolódott.

Idén augusztusra aztán a bank csődje már semmiképpen nem volt leplezhető, jogosítványainak egy részét is föl kellett függeszteni. Ekkor reális lehetőség volt, hogy nem akadályozzák meg az Ingatlanbank csődjét. A bank részvényei tehát nem sokat értek.

A Társadalombiztosítási Alapot kezelő szervezetnek azonban éppen akkor névértéken sikerült eladnia a 100 millió forintnyi részvényt.

Valóban? A vásárló az MHB százszázalékos tulajdonú cége, a Kulcs Kft. volt, a maga 50 millió forintos alaptőkéjével. Van-e erre magyarázat azon kívül, hogy a tb-nél dolgozók zsenik, a Kulcs Kft.-nél (illetve a lényegében állami befolyás alatt álló MHB-nél) lévők pedig hülyék, akik csődbe kergetik a kft.-t?

Igen. Például az, hogy egy álüzletről van szó, ami nem szolgált más célt, mint azt, hogy a társadalombiztosítás eltüntessen egy látványos és súlyos kudarccal járó beruházási döntést. Aminek persze ára van. Vagy netán az a magyarázat, hogy a Társadalombiztosítási Alap szívességet tesz a Magyar Hitel Banknak. Vagy pedig az, hogy egy titkos szerződésben biztosította a társadalombiztosítás a Kulcs Kft-t, hogy az ügylettel kapcsolatos veszteségeit megtéríti számára.

Bármelyik is igaz a kettő közül, egy bizonyos: az alapot kezelő szervezetet nem erre találták ki. S ha a mai magyar parlamentben lenne ellenzék, ezt nem úszhattak volna meg. (Lehet, hogy az ellenzékkel is megkötötték a maguk sokmilliós ügyletét?)

A társadalombiztosításnak tehát egyik legjobb üzlete lett (az adott lehetőségek között) a sokat szidott 1990. év eleji csere, amikor a Társadalombiztosítási Alap kénytelen-kelletlen fedezte a családi pótlék három hónapos kiadását. Ezután idén 3,5 milliárd forint kamatbevételhez jutott, jövőre pedig 4 milliárdhoz. Az eredeti megállapodás szerint a költségvetésnek 1992 végéig kell törlesztenie ezt a hitelt, így 1993 elején ismét kamatbevételhez jutna a társadalombiztosítás. De – ismét csak az utolsó pillanatokban – itt is fordulat történt.

Az egyik november végi parlamenti jelentés szerint a kormány „még ez évben megkezdi a családi pótlékkal kapcsolatos adóssága nagyobb részének átutalását”. Az érvényben lévő s a jövő évre is tervezett szabályozás alapján azonban ebből soron kívül kell törleszteni a költségvetés forgóalapjából kölcsönvett hiteleket (lásd a költségvetési előterjesztés 19. paragrafusát).

Tehát a költségvetés fizet a tb-nek, amit az azonnal visszafizet a költségvetésnek. Így rendeződik a költségvetési forgóalap hiánya, a társadalombiztosításnak pedig nem lesz egy fillér forgóalapja sem. Ezzel a megoldással az történik, hogy a költségvetésnek nem kell most többletterhet vállalnia a tb miatt, s a tb helyzetének rendezése elodázódik.

S mielőtt ismét a költségvetést hibáztatnánk mindenért: vajon miként gazdálkodik a tb?

Várhatóan lapzárta után fogadja majd el a parlament, hogy a nyugdíjasok egy részének egyszeri, karácsonyi támogatást adjon. Az év elején tervezett 7,5 milliárd helyett csak 4,4 milliárd forint értékben. Meg vagyok győződve arról, hogy a vitában a kormánnyal szemben minden párt a minél nagyobb egyszeri kiegészítés mellett érvel majd. A semmiből akarnak majd elosztani.

A társadalombiztosítás idén őszre lényegében 40 milliárd forintnyi forgóalapot vett igénybe – fogyasztott el. Ebből (itt nem részletezhetően) tartósan csak 15 milliárd forint hiányt kíván rendezni, azaz annyit, amennyit elismernek az 1991-es év deficitjének. A többit csak takargatják, illetve megkísérlik eltolni.

Ebben a 15 milliárdos hiányban már benne van az említett karácsonyi nyugdíj-kiegészítés. Miközben a most ki nem mutatott hiány többi része is a következő egy-két évet terheli majd. Sőt.

A társadalombiztosítás idei költségvetése hasonlóan alakult a központi, állami költségvetéséhez. A kiadások úgy-ahogy a tervek szerint alakulnak, csak a bevételek kisebbek. A munkajövedelmektől elmarad a járulékok növekedése: annak fizetése alól ki lehet bújni. Ez a bevételkiesés 1991-ben 27 milliárd forint, a tényleges bevétel 6,5 százaléka. De változik-e ez jövőre?

A társadalombiztosítás tervezete viszonylag óvatos: számolnak azzal, hogy (szektoronként eltérően) a munkából származó jövedelmek 1-2 százalékkal elmaradnak a járulékjövedelmektől. Megrögzött optimisták szerint ez naivitás: sokkal nagyobb lesz a bevételek elmaradása. Tehát hiába tervezi a tb, hogy jövőre nem lesz hiánya (ami a fentiek miatt úgyis hazugság), nem lesz tartható.

Akkor pedig mire föl osztogat pénzt a parlament? Akkor, amikor a nyugdíjak átlagos növekedése idén – a tb adatai szerint – nem marad el a nettó átlagkeresetek növekedése mögött. S az elvileg biztosítási alapú tb-nek nem kellene-e visszautasítani azt az igényt, hogy a legrosszabb helyzetű nyugdíjasokon segítsen? Úgy vélem, igen: az ilyen igény a költségvetést terheli, s azon belül kell a többi versenyző igénnyel megküzdenie.

A társadalombiztosítás költségvetése más oldalról is nevetséges. Idén 500 millió forinthoz jutott abból az alap, hogy az „éppen kéznél lévő” pénzét forgatta, kihelyezte. Mint már említettük, erre egyre kisebb a lehetősége, hiszen likviditási gondokkal küzd: jövőre erre aligha lesz lehetőség. Ráadásul éppen most hozott olyan szabályozást a jegybank, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi azokat az ügyleteket, amivel idén (és tavaly) haszonhoz jutott a tb.

A társadalombiztosítás végső soron azért esik el ettől a lehetőségtől, mert a lakásalapkötvények botránya miatt szigorították az értékpapírokkal kapcsolatos ügyleteket. A frankhamisításnál (homályos emlékeim és ismereteim szerint) gazdaságilag nagyobb botrány miatt (ha dr. Antallnak volna esze, legalább erre hivatkozott volna Surányi fölmentésekor) jövőre nem lesz lehetőség tehát arra, hogy a mai módon bevételhez jussanak.

S miként rendezik a lakásalappal kapcsolatos gondokat? A végső változat megint szemérmes, s nem tudjuk, mit akar. Így csak sejthetjük, valamit ismét suba alatt tartanak.

A kedvezményes lakáshitel-törlesztés azt jelentette, hogy 77 milliárd hitel visszatörlesztését elengedte a kormány. Ez – normális körülmények között – az államadósságot növeli. (Az idei költségvetési hiányt ennek is növelnie kellene.) Ezt lehet fedezni állami papírok kibocsátásával. A gond csak az, hogy erre hivatkozva most 85 milliárdnyi kibocsátást terveznek, vagyis ennek leple alatt mást is finanszírozni kívánnak ebből. (Csak a bosszantás kedvéért, hadi kiadásokat?)

Ha jól értem, az eddigi lakásalap-fedezeti kötvények helyébe is ugyanilyen kondíciókkal új államkötvényeket bocsátanak ki. Ennek célja elsősorban az lehet, hogy hasonló típusú hiány finanszírozását egyféleképpen oldják meg.

Ezt össze kellene azzal kapcsolni, hogy a törlesztett lakásalap-kötvényeket meg kell semmisíteni. A költségvetési előterjesztés korábbi változatai rendelkeztek erről. A beterjesztett nem. Csak az feltételezhető, hogy valamilyen célja van ezzel a kormánynak. De miért nem fél attól, hogy ezt számon kérik? Talán ebben is megegyezhet a forma szerinti ellenzékkel?




























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon