Langmár Ferenc

Nyomtatóbarát változat

A legnagyobb átalakítás a magyar energetikában, rendszerváltás az iparágban! Egészen modern vállalatstruktúra jön létre, 15 gondolkodó centrummal. Az ország legnagyobb vállalata, a Magyar Villamos Művek átalakulását bejelentő sajtótájékoztatón hangzott el mindez. Ahol nagy dolgok történnek, ott – tegyük hozzá – hullik a férgese is: 130 vezetőt cserélték ki. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a sajtószabadság lelkesítő dolog, amivel máig sem tudnak betelni.

Átalakították az ország legnagyobb vállalatát visszamenőleges hatállyal, 1991. december 31-ével. A tröszt „társaságok kétszintű, konszern típusú szervezetévé” alakult. A felső szintet az irányító feladatot ellátó konszern a Magyar Villamos Művek Rt. képviseli. A villamosenergia-termelő és -elosztó vállalatokból 15 „altrösztöt” alakítottak ki.

Az átszervezés során újraértékelték a tröszt vagyonát, s így ma a korábbi, könyv szerinti érték háromszorosa, 513 milliárd forint az MVMT alaptőkéje. (Más hivatalos közlés szerint az új alaptőke 523 milliárd, de mindegy.) Az alaptőkét kiegészíti a paksi atomerőmű állami alapjuttatásához kapcsolódó részvény, így az MVMT vagyona több mint 560 milliárd forint.

A konszern irányítása viszonylag bonyolult. A konszern 100 százalékig az ÁVÜ tulajdonában van. Az altrösztök tulajdonosi jogosítványai fele-fele arányban oszlanak meg a konszern és az ÁVÜ között. A Vagyonügynökség részesedéséből hasították ki az önkormányzatoknak a belterületi ingatlanok értéke alapján járó tulajdonrészt.

A tulajdonosi jogosítványok mellett vannak a vagyonkezelői jogosítványok is. Az ÁVÜ a vagyonkezelési feladatok ellátására nincs fölkészülve, ezért a saját tulajdoni része után a konszernre bízta a vagyonkezelést. Magának a konszernnek, a Magyar Villamos Művek Rt.-nek a vagyonkezelését pedig az Ipari Minisztériumra bízták. Tehát (ha jól értjük): végső soron ma az 560 milliárd forintnyi vagyon kezelői joga az ipari tárcáé.

A szervezeti átalakítás során állítólag kiemelt szempont volt a privatizáció, aminek megvalósítását azonban több minden nehezíti. Ma még nem világos, hogy a háromszoros vagyonfelértékelés mennyire megalapozott, miként értékelték át az egyes vagyonrészeket. De ha a privatizáció tőkeemeléssel történne (amire több jel mutat), ez megnehezíti a külső tőke bevonását. Hiszen (durva leegyszerűsítéssel) egyéb feltételeket változatlannak tekintve ugyanakkora részesedést háromszor akkora tőkével lehet megszerezni. Miközben az elmúlt egy-két évben arról szólt minden nyilatkozat, hogy a villamosenergia-ipar nem rendelkezett elég fejlesztési forrással, és egyre rosszabb állapotba került. Ha ez igaz, akkor a vagyonfelértékelés gátolja a tőkefölemeléses privatizációt.

De nemcsak erről van szó. Slosár Gábor, az ÁVÜ igazgatóhelyettese a sajtótájékoztatón azt állította, hogy minden egyes részvénytársaság állami többségi tulajdonban marad. A HVG-nek adott nyilatkozatában Bakay Árpád ipari minisztériumi államtitkár viszont azt mondta, hogy az erőművi kapacitás többségét kell csak állami tulajdonban tartam. Ez azt jelenti, hogy az egyes részvénytársaságok külföldi többségi tulajdonba kerülhetnek. A két álláspont között a különbség óriási, s azt jelzi, hogy sok mindent nem gondoltak végig. Ma nincs is elfogadott, kidolgozott energetikai koncepció, csak irányok. De egyre több ok van azt gondolni, hogy azokat egyes politikai- és érdekcsoportok érdekei határozzák meg.

A villamosenergia-iparban a személyi változások jellege fölöttébb egyértelmű. Az új vezetők két, egymást nagyjából átfedő körből valók. Az egyik az MDF Energetikai Szakértői Bizottsága és az ehhez kapcsolódó kör, a másik a fejlesztési koncepciókban a (durván leegyszerűsítve) kapcsolt, az együttes hő-és villamosenergia-termelésben érdekelt üzleti és szakmai réteg. Számukra prioritás a hőenergia-szolgáltatás korszerűsítése, illetve a gázra alapozott energiatermelés fejlesztése.

Ha a villamosenergia-rendszer irányítását csak az erőművi fejlesztési alternatívák szempontjából nézzük, akkor három erős érdekcsoportot különböztethetünk meg: az atom-, a szén- és a gázturbinás erőművek fejlesztésében érdekelteket. A korábbi kormányok idején a villamosenergia-termelésben egyértelműen az atomerőművi lobby volt a domináns. Ha az MVMT korábbi vezetőin múlik, akkor ma valószínűleg nyakig vagyunk egy 250-300 milliárdos atomerőművi beruházásban. Olyanban, amelyiknek a kapacitására nem is lenne szükségünk.

A legnagyobb hazai erőművek

A „gázturbinás” lobby fejlesztési koncepciója, ami a vízlépcsős viták során, 5-6 éve vált ismertebbé, kétségtelenül az előzőnél sokkal rugalmasabb, az energiaigények növekedését gazdaságosabban követő fejlesztéseket tesz lehetővé. Ugyanakkor magában foglalja a meglévő (pl. üzemi és hőszolgáltató) hőerőművi kapacitásoknak a korábbinál sokkal hatékonyabb kihasználását.

Az általuk képviselt koncepció emiatt sokkal „energiakímélőbb”, s ami ezzel szorosan összefügg, decentralizáltabb. Tehát az önkormányzatokkal való együttműködésben is kedvezőbb feltételeket teremthet.

Ennek a csoportnak egyre nagyobb a hatalma. Ehhez a közeghez tartozik, de a kontraszelekció tökéletes megtestesítője a már említett Bakay Árpád és Slosár Gábor. Végrehajtók és kiszolgálók, önmagukban figyelmet sem érdemelnének.

De ugyanez a társaság megszerezte az ipari miniszteri (s most már a jegybanki) szóvivői poszttól kezdve az Energiafelügyelet közvetlen irányításán keresztül az MVMT-ig a legfontosabb posztok jelentős részét.

Az MVMT három legfőbb vezetője, Halzl József, Járosi Márton és Büki József is egyértelműen idetartozik. A legkönnyebb az lenne sokak számára, ha őket is a Slosár Gábor-féle kategóriába lehetne sorolni. De aki így vélekedik, úgy hiszem, valótlant állít, és súlyosan téved. Fölkészült szakemberek ők, akiknek fejlesztési elképzeléseit igazolták az elmúlt évek. S az sem állítható róluk, hogy mondjuk öt évvel ezelőtt sokkal inkább mást gondoltak és képviseltek volna, mint ma.

De a mostani átalakulás során a részvénytársaságok vezetősége teljesen egyértelműen egy roppant szűk közeg embereiből (Energiagazdálkodási Intézet és a műszaki egyetem egy-két tanszékéről) került ki. Bizalmi állássá vált egy 560 milliárd forint értékű cég vezetői állása. Úgy tűnik, hűségesnek kell lenni a szakmai lobbyhoz és a párthoz is. Szinte egyetlenegy részvénytársaság sincs, ahol ezt ne lehetne kimutatni. (Az MVMT-hez tartozó részvénytársaságok legfontosabb, a mostani átalakítással érintett vezetőinek az évi munkahelyi jövedelme becslések szerint összesen 2 milliárd forint.)

Még a korábbinál is inkább egyetlenegy csoport kezébe került az irányítás. Olyanok kezébe, akik közül szinte mindenki műszaki ember. Éppúgy a műszakiak lesznek a meghatározók, mint az 50-es, 60-as években. Ennek a lobbynak nincsenek számottevő közgazdasági szakemberei.

Eddig csak az energetikai koncepcióknak csak az erőművi fejlesztésekben megjelenő eltéréseiről beszéltünk. De egy ilyen hatalmas vállalatot irányítani, gazdaságosan működtetni kell. Sokan úgy vélik, hogy az MVMT korábbi vezetői ezt a feladatot az adott feltételek között jól ellátták, s képesek voltak a tröszti szervezet menedzselésre. A maiak a vállalatvezetésben addig még csak a személyzeti munkában jeleskedtek.

• gazdaság