Skip to main content

Beszélő hetilap, 7. szám, Évfolyam 4, Szám 7

rs– [Eörsi János–Révész Sándor] - –eö: Váratlan feltámadás Makucskán

nwa [Nagy W. András]: Az örökösök / E jelben győzni… / Nosztalgiametró / Szabadságot Csorba Bélának!

Mink András: Az új nyugodt erő

Ara-Kovács Attila: Rosszkedvünk tele

Beszélő-beszélgetés Bodor Pál íróval, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökével

Neményi László: Auschwitz és Baracska

Történelmi sérelmek orvoslása

Kertész Péter: Az ecloga nem számít

(–kd–) [Kiss Daisy]: Temetjük, nem dicsérjük

A törvényességi óvásról

Bognár Szabolcs: A szociális prefektus

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Kinek a szalmája?

Kőszeg Ferenc: „Árpi bácsi, tarts ki!”

–solt: Hurrá, nyaralunk!

Kiszely Károly: Adóátok, adóáldás

Tamás Gáspár Miklós: Csorba Béla bátorsága

Tamás Gáspár Miklós parlamenti felszólalása

: [Az SZDSZ Országos Tanácsának levele]

Vajna János: Változatok a fundamentalizmusra

Rostoványi Zsolt: Közép-Ázsia: pániszlamizmus vagy pántürkizmus?

Rostás Zoltán: Fedőneve: helyhatósági választás

Bíró Béla: Túlgyőztük magunkat?

F. Havas Gábor: Birtokháborítás

A tb és az ő vagyona

L. F. [Langmár Ferenc]: Állami cinizmus

Langmár Ferenc: Rendszer- és lobbyváltás

Lévai Katalin: Csődtömeg-gazdálkodás

Polinszky Márta - Szabó Zsolt: Hangos zsebek

Varga Kristóf: Harcban az SZDF-fel

Beszélgetés Tatabánya polgármesterével

Pőcze Gábor: A vitának nincs vége

I. Obstrukció és konstrukció – beküldött tudósítónk jelenti a közoktatási törvénytervezet minisztériumi vitájáról

Mink András: Néhány ellenérv

Könczöl Csaba: A hitványság vonzásában

Hajdu István: Vizuális zsúr a pesti télutóban

Bikácsy Gergely: Az áldozat füstje

Árnyék a havon

[Kisbali László]: „Hasonlít-e a nem-tudom-micsoda a nem-tudom-micsodához?”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon