Skip to main content

[Az SZDSZ Országos Tanácsának levele]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Slobodan Milosevic Elnök Úrnak, Belgrád

Megrendüléssel értesültünk arról, hogy 1992. február 7-én letartóztatták Csorba Béla költőt és publicistát, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökségi tagját, Hírmondó című lapjának szerkesztőjét. Csorba Béla egész munkásságával országa népeinek a barátságát szolgálta. Ez az elkötelezettség vezérelte akkor is, amikor nem vette át a behívóparancsát, és nem menekült külföldre a következmények elől.

Merjük remélni, hogy Ön sem helyesli, ha állampolgárokat üldöznek csak azért, mert lelkiismeretük parancsszavát követik Csorba Béla esetének különös súlyt ad, hogy ő a vajdasági magyarság egyik elismert szellemi vezetője, letartóztatása tehát az egész magyar kisebbséget sérti.

Azzal a kéréssel fordulunk az Elnök Úrhoz, hogy szíveskedjék elrendelni Csorba Bélának és mindazoknak a szabadon bocsátását, akik lelkiismereti okból megtagadták, hogy fegyvert fogjanak polgártársaik ellen.

Budapest, 1992. február 7.



SZDSZ Országos Tanácsa








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon