Skip to main content

Viszontlátásra, Havel!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedves Polgártársak!

Ma, a déli órákban Karel Schwarzenberg kancellár átadta a szövetségi parlamentnek a levelemet, melyben tudatom, hogy 1992 július 20-án 18 órakor lemondok a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöki tisztéről. Erre a lépésre érett megfontolás után határoztam el magamat, miután megállapítottam, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyekhez a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasághoz és alkotmányához való hűségesküm kötött, nem tudom már tovább teljesíteni olyan módon, amely összhangban lenne beállítottságommal, meggyőződésemmel és lelkiismeretemmel. Ha megkísérelném, hogy eskümnek következetesen eleget tegyek, akadályozója lennék egyrészt államiságunk azon hatalmas változásainak, amelyek felé országunk a legutóbbi parlamenti választások óta halad, másrészt a Szlovák Köztársaság emancipációs törekvéseinek, melyeknek politikai kifejezése a Szlovák Nemzeti Tanács által ma elfogadott szuverenitási nyilatkozat is. A mostani, újabb elnökválasztás is azt bizonyítja, hogy a szlovák politikai képviselet nagyobbik részének bizalmát elveszítettem. Ezt nemcsak a személyemmel szembeni ellenszenv kifejezéseként, hanem az általam képviselt értékrenddel szembeni egyet nem értés megnyilvánulásaként is értelmezem. Nem tudom elképzelni, hogy ilyen körülmények között és a reánk váró nehéz időszakban hogyan tudnám ezt a hivatalt jól betölteni. Nem tudom vállalni a felelősseget azon fejlődési irányért, amelyre nem lesz többé befolyásom. Mint ahogy nem kívánok a gyors történelmi fejlődés gátja lenni, ugyanígy nem kívánok pusztán végigszolgáló hivatalnok sem lenni, aki még néhány hétig arra a pillanatra vár, hogy mikor kell végérvényesen elhagynia hivatalát, s aki addig csupán passzívan fogja figyelni a további eseményeket, és csak formálisan fogja teljesíteni formális feladatait. Mindig polgártársaim javára akartam valamit tenni, és a továbbiakban is így akarok cselekedni. A szövetségi elnök funkciója már nem teszi lehetővé számomra az alkotó és konstruktív munkát. Velem együtt lemondtak funkciójukról az elnöki hivatalban dolgozó legfőbb munkatársaim is, élükön a kancellárral. Mindent megtettem, amit meg kellett tennem, hogy az elnöki hivatal lemondásom után is el tudja végezni a feladatát, beleértve a szövetségi kormány elnökének szolgálatát is, aki július 20-án az alkotmánnyal összhangban átveszi az államfő alkotmányos feladatainak nagy részét.

1989. december 29-e óta, amikor először választottak meg cseh–szlovák elnöknek, arra törekedtem, hogy képességeim és lehetőségeim keretein belül minden cseh–szlovák állampolgár szabad és méltó életéért dolgozzam, hogy őrködjem az állam integritása és biztonsága fölött, arra törekedtem, hogy megmaradjon külső függetlensége és igazságos belső rendje, hogy hozzájáruljunk a világ békerendszerének kiépítéséhez. A demokrácia javára, az emberi jogok tiszteletben tartására és minden polgár és nemzet baráti együttélésére irányuló munkámat természetesen folytatni fogom. Folytatni fogom mindenütt, ahol ennek véleményem szerint értelme lesz, és ahol számomra erre megadatik a lehetőség és az alkalom. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság szövetségi elnöki tisztére már nem fogom magam jelöltetni. Ezúton mondok köszönetet mindenkinek, cseheknek és szlovákoknak, akik bíztak bennem és akik támogattak, akik megértették erőfeszítéseim értelmét. Köszönöm mindenkinek, aki segített és aki együttműködött velem. Köszönöm feleségemnek, hogy vállalt minden kötelezettséget, amelyek helyzetével összefüggtek, s hogy ezeket felelősséggel teljesítette. Ő is folytatni fogja a megkezdett munkát, amit felebarátaink javára tesz. Kívánok önöknek boldogságot, egészséget és szilárd hitet a jövőben.

Viszontlátásra!

(Fordította: Hamberger Judit)










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon