Olyan időpontban érkeztem Önökhöz, mikor csupán néhány nap választ el bennünket „bársonyos forradalmunk” ötödik évfordulójától. E történelmi sorsfordulót, melynek eljövetelében oly sokáig reménykedtünk, végül is a kor kedvező pillanata hozta el számunkra. Valósággá vált reményeink korszakának elsősorban azok voltak előkészítői, akik szabadságtól megfosztott világunkban nem tudták elfogadni a tehetetlenség bénító terhét.
Tisztelt Elnöknő!
Cibulka és Vydra urak szerint én becsületükbe gázoltam akkor, amikor azt állítottam, hogy az StB-ügynökök névsorának nyilvánosságra hozatala emberi tragédiákhoz vezetett. Kijelentésemet fenntartom, mert a hozzám intézett levelek szerint a lista közzététele számos öngyilkossági kísérletet idézett elő.
Michnik: Több mint két év telt el a nevezetes 1989-es esztendő „Bársonyos Forradalma” óta. Abban az évben, a francia forradalom kétszáz éves évfordulóján, országainkban összeomlottak a kommunista rendszerek. Még emlékszem 1989 nyarára, amikor a lakásodon találkoztunk. Akkor azt mondtam, hogy rövidesen elnök leszel. Mondd, szerinted a kommunizmus végleg elbukott, vagy még visszatérhet?
Kedves Polgártársak!
Ma, a déli órákban Karel Schwarzenberg kancellár átadta a szövetségi parlamentnek a levelemet, melyben tudatom, hogy 1992 július 20-án 18 órakor lemondok a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöki tisztéről. Erre a lépésre érett megfontolás után határoztam el magamat, miután megállapítottam, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyekhez a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasághoz és alkotmányához való hűségesküm kötött, nem tudom már tovább teljesíteni olyan módon, amely összhangban lenne beállítottságommal, meggyőződésemmel és lelkiismeretemmel.
Egy brit barátom szerint a posztkommunista államok egyik legnagyobb problémája az, hogy vezetőik nem képesek egyértelműen és világosan eldönteni, mik is ők voltaképpen: független értelmiségiek vagy gyakorló politikusok.
Ma kora reggel arról értesítettek, hogy Gorbacsov elnököt leváltották, s az állam vezetését helyettese, Janajev vette át. A Szovjetunió egyes helységeiben rendkívüli állapotot vezettek be. E pillanatban nincs elegendő információnk ahhoz, hogy teljes képet alkothassunk a helyzetről. Mindenesetre az eddig elérhető információk arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunióban komoly belpolitikai fordulat van folyamatban. Az orosz parlament szóvivője a fejleményeket államcsínynek nevezte.
Kezdek gyanús lenni magam előtt. Mind ez idáig úgy gondoltam, hogy a közösség iránti felelősségérzetből, kötelességtudatból, sőt egyfajta áldozatvállalás kényszeréből látom el politikai funkciómat. Ám mostanában, amikor olyan politikusok állítják ugyanezt, akikről megvan a véleményem, arra kényszerülök, hogy folyton vizsgáljam önmagamat, s feltegyem magamnak a kérdést, vajon nem kezdek-e el én is magamnak hazudni, s vajon nem a be nem ismert önigazolási vágyról van inkább szó az én esetemben is, nem pedig a dolgok tiszta szolgálatáról?
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Szenátor Urak, tisztelt Küldöttek, Hölgyeim és Uraim! Tanácsadóim azt tanácsolták, hogy csehül szólaljak fel. Nem tudom, miért. Talán szeretnék, hogy önök hallhassák anyanyelvem édes szavait. (…)
Amikor október 27-én bebörtönöztek, olyan országban éltem, amelyben Európa legkonzervatívabb kommunista kormánya uralkodott, s az egész társadalom a totalitárius rendszer takarója alatt aludta álmát.
„Nagyapám hibás abban, hogy burzsoá családból származom. Nagyon szegény emberként kezdte, de végtelenül dolgos volt. Elvégezte az építészetet, valahonnan pénzt kért kölcsön, kikövezte a Prágai teret, úgyhogy építési vállalkozó lett. Így hát az első úgynevezett self made man generációhoz tartozott, akik a semmiből kezdték és sokra vitték. Prágában egy sor szecessziós házat épített, például azt is, ahol családunk már a század eleje óta él.”
„Apám örökölte a vállalatot nagyapám után.
Kedves polgártársak!
Negyven évig hallották elődeim szájából különféle változatokban ugyanazt: hogy milyen szépen virágzik hazánk, hány millió tonna acélt termeltünk, hogy milyen boldogok vagyunk mindnyájan, hogy hiszünk kormányunknak, és hogy milyen gyönyörű távlatok nyílnak előttünk. Feltételezem, hogy nem azért javasoltak erre a tisztségre, hogy most én hazudjak önöknek. Hazánk nem virgázik. Nemzeteink hatalmas szellemi és alkotó ereje nincs értelmesen kihasználva.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 16 hét
9 év 41 hét
9 év 45 hét
9 év 45 hét
9 év 46 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 50 hét