Skip to main content

Václav Havel nyilatkozata a szovjet eseményekről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ma kora reggel arról értesítettek, hogy Gorbacsov elnököt leváltották, s az állam vezetését helyettese, Janajev vette át. A Szovjetunió egyes helységeiben rendkívüli állapotot vezettek be. E pillanatban nincs elegendő információnk ahhoz, hogy teljes képet alkothassunk a helyzetről. Mindenesetre az eddig elérhető információk arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunióban komoly belpolitikai fordulat van folyamatban. Az orosz parlament szóvivője a fejleményeket államcsínynek nevezte. Mindez bennünket azokra a több mint húsz évvel ezelőtti szomorú történelmi eseményekre emlékeztetnek, amelyekre épp e nyári napokban került sort. Ezért a legutóbbi eseményeket nem vehetjük könnyedén, s nem lehetnek illúzióink. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió nemzeteire nehéz időszak vár. A történelem kerekét azonban nem lehet visszaforgatni. A demokratizálási folyamat a Szovjetunióban is visszafordíthatatlan, s a demokratikus erők végül eredményesek lesznek. Közvetlen veszély nem fenyeget bennünket. Nemzetközi pozíciónk biztos, s a radikális politikai és gazdasági átalakítást nem lehet visszafordítani. Országunk ma Európa elválaszthatatlan része, s biztonságunk is össze van kapcsolva Európa biztonságával. Hosszú távon azonban nem lehet kizárni a bonyodalmak lehetőségét. Mind a kormány, mind én magam számolunk ezzel, s készek vagyunk megoldásában együttműködni barátainkkal Európában és a világban. Az elmúlt 18 hónap alatt létrehoztuk az együttműködés jó alapjait. A legfontosabb biztonsági alapnak azonban idehaza kell megvalósulnia. Újra kell értékelnünk saját problémáinkat az utóbbi súlyos események fényében, s mérlegelnünk kéne, hogy mi elviselhető és mi nem, hogy mi járul hozzá biztonságunkhoz, s mi nem. Nincs ok a nyugtalanságra. Akkor kéne nyugtalankodnunk, ha nem lennénk képesek teljes mértékben felfogni ezen események jelentőségét és hatótávolságát. Mindannyiunknak el kéne ezen gondolkodnunk, és le kéne vonnunk belőle a tanulságokat. Én magam kész vagyok az önök bizalmának támogatásával, hogy megtegyek mindent, ami a kötelességem.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon