Skip to main content

A moszkvai puccs

Tamás Gáspár Miklós: Kidől-bedől


A magyar, majd a cseh főváros után a szovjet csapatok megszállták az orosz fővárost, Moszkvát. A világtörténelem legbárgyúbb puccsistái bamba ámulattal nézik, hogy övék a hatalom – amely úgy-ahogy az övék volt eddig is –, és láthatólag monumentális eszmeszorulásuk van a tekintetben, hogy mikor kezdhetnek már el lövetni.

Fodó Sándor: Ez itt a Kánaán?


Óriási döbbenetet váltott ki a hír. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az utca embere estig jóformán fel sem fogta, hogy mi is történt. Hét óra körül jelentették először a történteket, és az emberek többsége ekkor már munkában volt.

Valamivel később azonban már a hivatalok reagálásából lehetett valamire következtetni. Hirtelen valamennyi hivatalos hely bezárt: a vezetőket, főnököket – állítólag – sebtében Moszkvából érkezett „elvtársak” agymosásra hívták össze. Azonnal megszüntették az útlevelek kiadását; és olyan hírek is elterjedtek, hogy lezárják a határokat.


Václav Havel: Václav Havel nyilatkozata a szovjet eseményekről


Ma kora reggel arról értesítettek, hogy Gorbacsov elnököt leváltották, s az állam vezetését helyettese, Janajev vette át. A Szovjetunió egyes helységeiben rendkívüli állapotot vezettek be. E pillanatban nincs elegendő információnk ahhoz, hogy teljes képet alkothassunk a helyzetről. Mindenesetre az eddig elérhető információk arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunióban komoly belpolitikai fordulat van folyamatban. Az orosz parlament szóvivője a fejleményeket államcsínynek nevezte.

Adam Michnik: Az orosz demokrácia oldalán állunk


Oroszországban most a demokratikus folyamatok megakadályozására a kommunista diktatúra minden politikai vitát eldöntő, végső fegyveréhez folyamodtak: az erőszakhoz.

A legapróbb részletekig ismerjük már ezt a forgatókönyvet.


Vajna János: Hány nap a száz nap?


A hatalomátvételre készülő katonák, KGB-sek, a katonai-ipari komplexum hangadói, a párt és állami funkcionáriusok tábora még nem rendezte sorait, s Gorbacsovnak – aki a jelek szerint a pozíció megmentéséért feláldozta volna nemcsak céljait, de híveit is –, sikerült kisiklania a konzervatívok halálos öleléséből.

9+1

És kisvártatva újból levegőhöz jutott. A népszerű Jelcin – a tegnapelőtti barát, a tegnapi ellenfél – a választópolgárok elsöprő többségének akaratából az orosz köztársaság első embere lett.




Nyilatkozat


Ma, 1991. augusztus 19-én Tallinnban a maarjamaei kastélyban először ünnepeljük testvérnépünk, a magyarok igazán szabad állami ünnepét, augusztus 20-át, Szent István napját.

Ezen a napon az Észt–Magyar Társaság tagsága az egész világ jóakaratú embereihez fordul, legelőbb is a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez és az Észt Köztársaság Legfelsőbb Tanácsához, hogy fejezzük ki biztos meggyőződésünket, hogy a népeink többé nem élhetnek a zsarnokság igája alatt.

A mai moszkvai hírek nagyon aggasztóak.




Kiss Ilona: Csak egy operett nyitánya lett volna?


Oleg Rumjancev: A tegnapi katonai puccsot azon nyomban alkotmányellenesnek minősítettük. Az oroszországi legfelsőbb tanács már reggel összeült, s az alkotmánybizottság – alkotmánybíróság nem lévén – nyomban több pontba foglalta ennek okait. A tegnapi katonai puccs ugyanis több ponton is megsérti Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által 1990 áprilisában hozott törvényt a szükségállapotokról. Szükségállapotot politikai okokból eszerint nem lehet kihirdetni, kizárólag természeti csapás, tömegszerencsétlenség, katasztrófa miatt.

A nyolcak hétfője


Moszkva 11.00

Az Arbaton újabb páncélozott hadoszlop halad Moszkva központja, a Kreml felé. Az Echo Moszkvü nevű független rádióállomást KGB-ügynökök szállják meg, technikai eszközökkel beszüntetik az adást. Beszüntetik az oroszországi tévé, a Kurier, a Nyezaviszimaja Gazeta című lapokat, a Sztolica című folyóiratot.

Jelcin általános sztrájkfelhívást ad ki.




A glásznoszty lezárult, felejtse el!


Az egyesek által csak puha puccsként emlegetett hatalomátvétel igencsak felemás módon oldotta meg a sajtó elhallgattatását. Hétfőn délelőtt a szovjet televízió nálunk is fogható egyes csatornája a Brezsnyev-barokk csúcspontját megtestesítő klasszikus felfogásban, a hattyúkkal emlékeztette a közönséget arra, hogy vége a glásznoszty üdvös korszakának. Lakatot tettek a demokratikus vagy demokrata szimpatizáns sajtó ajtajára is.

Kőszeg Ferenc: Szovjet megszállás Moszkvában

Kis János az alkotmányellenes hatalomátvételről, a hazai tanulságokról


Beszélő: Szűrös Mátyás azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy őt nem érte váratlanul, ami Moszkvában történt. Torgyán József ezt megtoldotta azzal, hogy már két hete információkat kapott arról, ami történni fog. Váratlanul értek-e hétfőn hajnalban a moszkvai hírek?


– Azok, akik most magukhoz ragadták a hatalmat, az utolsó pillanatot használták ki, hogy elébe vágjanak a szövetségi szerződés megszületésének, amely az 1920-as évek eleje óta létezett Szovjetuniót gyakorlatilag megszüntette volna.

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

Egyetemista koromban, a hatvanas évek első felében otthon laktam. Anyámmal az volt a megállapodásom, hogy a címemre érkező hivatalos leveleket kibontja, a magánleveleket beteszi a szobámba, az íróasztalomra. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, a telefon is ritka volt, a kommunikáció személyesen vagy levélben zajlott.