Skip to main content

A glásznoszty lezárult, felejtse el!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az egyesek által csak puha puccsként emlegetett hatalomátvétel igencsak felemás módon oldotta meg a sajtó elhallgattatását. Hétfőn délelőtt a szovjet televízió nálunk is fogható egyes csatornája a Brezsnyev-barokk csúcspontját megtestesítő klasszikus felfogásban, a hattyúkkal emlékeztette a közönséget arra, hogy vége a glásznoszty üdvös korszakának. Lakatot tettek a demokratikus vagy demokrata szimpatizáns sajtó ajtajára is. Amikor Novikovot, a Moszkovszkije Novosztyi Közép-Európa szerkesztőjét lakásán kerestük (a lap betiltásáról még nem érkezett meg a hír) felesége kétségbeesetten adta meg a szerkesztőségi telefonszámot, amelyet a vonalak zsúfoltsága ellenére föl is hívhattunk. Elszántan közölték: kitartanak a végsőkig. S amíg lehet, röpcédulákat szerkesztenek és nyomtatnak. Az anyagaikat egyébként is főleg telefaxon és telefonon terjesztő független hírügynökségeknek még csak ki se kellett új munkamódszert találniuk. A Rosszijszkoje Informacionnoje Agensztvo mindhárom vonala élt, amin ők csodálkoztak legjobban. „Azt hittük, első dolguk az lesz, hogy elhallgattatják telefonjainkat, elkobozzák faxjainkat, gépeinket, s bennünket se hagynak összejönni, hogy taktikát dolgozzunk ki” – mondják, még nem ocsúdva a meglepetéstől, hogy bár a visszavágás megkezdődött, ők mégis dolgozhatnak. Mindenesetre az engedélyezett lapok sorába tartozó Izvesztyija hétfőn még úgy látszott, a nyomdászok sztrájkja miatt nem fog megjelenni.

A Beszélő persze eddig sem az Izvesztyijából tájékozódott, sokkal inkább az egykori szamizdatosokat tömörítő s ma is sokat szorongatott Expressz Hronyika híreiből. Ezúttal is tőlük kaptuk az alábbi kronológiát, melynek mai eseményeihez azonban már nem juthattunk hozzá. Remélhetően csak a posta miatt. Mindenesetre múlt-heti óvatos kérdésünkre – megéri-e a Szovjetunió az augusztus huszadikát –, választ kaptunk. Nem, nem érte meg. Vagy még csak most kezdődik igazán?




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon