Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Szűrös Mátyás azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy őt nem érte váratlanul, ami Moszkvában történt. Torgyán József ezt megtoldotta azzal, hogy már két hete információkat kapott arról, ami történni fog. Váratlanul értek-e hétfőn hajnalban a moszkvai hírek?


– Azok, akik most magukhoz ragadták a hatalmat, az utolsó pillanatot használták ki, hogy elébe vágjanak a szövetségi szerződés megszületésének, amely az 1920-as évek eleje óta létezett Szovjetuniót gyakorlatilag megszüntette volna. Ebben az értelemben tehát evidens döntésről volt szó, mégis azt, hogy a puccsistákban lesz kellő elszántság, szervezőkészség az akciójuk elindítására, és hogy Gorbacsov a távollétével megadja nekik az alkalmat, ezt senki sem láthatta előre. Véleményem szerint még Szűrös doktor, sőt Torgyán doktor sem.

Meddig maradnak?

Beszélő: A puccsisták mögött nem áll társadalmi erő, mondtad az MTI-nek adott nyilatkozatodban. Lehet-e ebből a megállapításból arra következtetni, meddig fog tartani az uralmuk? Képesek lehetnek-e arra, hogy bármit megoldjanak azokból a problémákból, amelyekre hivatkozva magukhoz ragadták a hatalmat?

– Az új hatalom időtartamát nem lehet megjósolni. Lehet, hogy holnap megbuknak, de az is lehetséges, hogy még öt év múlva is hatalmon lesznek. Nem ez a kérdés, hanem inkább a második. Nevezetesen, hogy képesek lesznek-e a hatalmukat konszolidálni, és legalább néhányat és legalább átmenetileg megoldani a Szovjetunió rendkívül súlyos válságproblémái közül. Nem gondolom, hogy erre képesek lesznek. Nekik, ugyanis csak egyetlen törekvésük van: a központi hatalom mindenáron való megerősítése. Emögött a törekvés mögött pedig valóban nem állnak társadalmi erők. A Szovjetunió jelenlegi formában való fenntartása ma már az uralkodó népcsoportnak, az oroszoknak sem érdeke. Világosan látni kell, hogy maga Gorbacsov nem a diktatúra felszámolására vállalkozott hatéves országlása idején. Felismerte azonban, hogy a gazdasági helyzeten változtatni csak a modernizálás útján lehet. A modern piacgazdaság és a pluralizmus azonban nem fér össze az össz-szövetségi állami centralizációval. Ezt az ellentmondást nem lehet olyan módon feloldani, hogy visszatérünk a korábbi állapotokhoz. Ha ma a Szovjetunióban valami fejlődőképes, az nem a központi gazdálkodás, hanem a tagköztársaságok, a régiók különálló gazdasága. A központ szétesése révén a kisebb egységek szabadságot nyertek arra, hogy létrehozzák spontán koordinációs kapcsolataikat. E kapcsolatok központosító felszámolása csak ronthatja a gazdaság s így a közellátás helyzetét.

A polgárháború esélye

Beszélő: Mit lehet várni a kibontakozó népi ellenállástól, Jelcin sztrájkfelhívásának hatásától?


– Érdemes összehasonlítani a jelenlegi szovjetunióbeli helyzetet a Jaruzelski-puccs másnapjával. Jaruzelskivel szemben egy nagyon szervezett társadalmi mozgalom állt. De ezt a mozgalmat egyik napról a másikra, egyetlenegy jól összehangolt katonai akcióval le lehetett fejezni, és hosszú hónapokba tellett, amíg az illegalitásban összeszedte magát. A szovjet puccsista vezetőkkel szemben nem áll ilyen jól megszervezett, országos mozgalom. Viszont nekik nincs is olyan fajta kontrolljuk a társadalom, sőt akár a politikai intézmények fölött, amilyennel Jaruzelski rendelkezett. A Szovjetunió föderális rendszerű állam. A föderális formák, amelyek üres fikciót jelentettek a történelem előző hetven esztendejében, abban a mértékben, ahogy a központi hatalom felbomlott, tartalommal teltek meg. A köztársaságok és a köztársaságoknál alacsonyabb szintek, például a városok rendkívül nagy hatalomra tettek szert. Rendőri-katonai intézkedésekkel a Szovjetunióban nem lehet egyik napról a másikra rendet teremteni, még olyan intézkedésekkel sem, amilyenekkel Jaruzelskinek nem is kellett próbálkoznia. Nyilvánvalóan a döntő kérdés az lesz, hogy hogyan fog viselkedni a hadsereg. Bizonyos, ha a központi hatalom a különleges alakulatok fegyelmezett parancsteljesítésével számolhat is, egyáltalán nem bizonyos, hogy a hadsereg egységesen kézben tartható. Legalább három változat képzelhető el. Az egyik lehetőség az, hogy lényegében véve sikerül a hadsereget központi vezénylet alatt tartani. Ebben az esetben egy fokozatosan megvalósuló átmeneti rendcsinálás elképzelhető. A másik lehetőség az, hogy bár lázadásra nem kerül sor, a katonák magatartása miatti bizonytalanság mégis visszatartja a központi hatalmat attól, hogy komoly leszámolással próbálkozzon. Ebben az esetben azzal kell számolni, hogy a már Gorbacsov idején ismert jelenség, a helyi konfliktusok láncreakciószerű terjedése, amelyet egyetlenegy helyi válság igazi megoldása sem kísér, fog tovább folytatódni. Végül fennáll a harmadik lehetőség is, nevezetesen az, hogy a hadsereg jelentős egységei, esetleg egész hadseregcsoportok fellázadnak, nem teljesítik a parancsot, szembefordulnak a hadügyminisztériummal és a vezérkarral. Ebben az esetben valóságos polgárháborúval kell számolni. Véleményem szerint a három lehetőség egyikét sem lehet kizárni. Valószínűnek azonban az látszik, hogy a fejlemények valahol az első és a második lehetőség között alakulnak.

Hazai következmények

Beszélő: Áttérve a moszkvai események hazai következményeire, némelyek az alkotmányellenes erők megerősödésétől, a fideszes Hegedüs István egyéneién neokommunista offenzívától tartanak. Mások a nemzeti összefogás fontosságára hívják fel a figyelmet. Megalapozottak-e ezek az aggodalmak, illetve valóban olyan helyzet van-e, amely különleges összetartást igényel?


– Ami az aggodalmakat illeti, én ezeket igazándiból légből kapottaknak tartom, és inkább az a véleményem, hogy amennyiben volt igazi, politikailag értékelhető nosztalgia a kommunizmus iránt, ennek most befellegzett. Ha az MSZMP-nek volt valami esélye arra, hogy kitörjön az elszigeteltségből, akkor a szovjetunióbeli eseményekkel kapcsolatos állásfoglalása ezt lehetetlenné tette. Külpolitikai szempontból nem indokolatlan világossá tenni, hogy a szovjetunióbeli helyzet megítélésében, a Szovjetunióval szembeni magatartás kialakításában, legalábbis az alapvető kérdéseket illetően, nincs lényeges különbség a kormány és az ellenzék között. Ebből azonban nem következik, hogy az országon belül valamiféle politikai rendkívüli állapotot kellene hirdetni, és erre hivatkozva a szabad demokrata ellenzéknek fel kellene adnia ellenzéki pozícióit. Ha némelyek bolsevik fenyegetésre hivatkozva próbálnak hamis nemzeti egységet kierőszakolni, ezzel szemben a leghatározottabban fel kell lépni.

Beszélő: Az új szovjet garnitúra – mint ezt Nyugaton számos vezető politikus hangoztatta – alkotmányellenes módon került hatalomra. Mi következik ebből a magyar kormánynak az új vezetőkkel szembeni magatartására nézve?


– Véleményem szerint az volna a helyes – a miniszterelnök által összehívott hatpárti tanácskozáson is ezt képviseltem –, hogy a magyar kormány tegye világossá: a jelenlegi szovjet vezetést nem tartja legitimnek. Ugyanakkor tegye világossá azt is, hogy a köztársaságok választott vezetőinek legitimitásához nem fér kétség.

Beszélő: Egyetértettek ezzel a résztvevők, a kormánypárti képviselők és a miniszterelnök?

– A megállapítás helyességét senki sem vitatta. Abban volt vita, hogy helyes-e, ha a magyar kormány ezt kinyilvánítja.

Beszélő: Egyelőre nincs nyoma, hogy a magyar kormány vagy a kormányfő ezt az álláspontot képviselné.

– Nincs. De hát tudvalevőleg nem vagyunk egy koalícióban.

• A moszkvai puccs