Skip to main content

Beszélő hetilap, 30. szám, Évfolyam 4, Szám 29

(B. T.) - (Vezér Erzsébet): Tapsoljunk a Beszélőnek?/Nem mindig tapsolok Gazsinak

(Iványi György): Kedves Törzsök Erika!

révész: Inkább a törökök…

nl [Neményi László]: Kik azok a liberálfasiszták? / Elveszett illúziók / Csupa i, csupa I…

Révész Sándor: Ingyenjog

A kisebbségek parlamenti képviseletéről

Ara-Kovács Attila: Helsinki – haladóknak

Beszélő-beszélgetés Hargitai Zsuzsával

Kőszeg Ferenc: „Az erő hiánya – kihívás”

Pick Róberttel beszélget Kőszeg Ferenc

Szabó Lívia: „Büdös cigik!”

A GYIVI garzonháza Egerben

Magyar Elemér: Él, mint Marci…

„Szél ellen pisálni hasztalan”

Sárközy Tamás: Államszervezetünk fejlesztéséről

(Egy maszek töprengései)

Mink András: A magyar világ tüköre – a sevillai magyar pavilon

N. Macskásy Pál: Oszd meg és fukarkodj!

A nemzeti gondozási törvényhez

V. M. [Vargha Márton]: (Ön)igazgatói rovó

Eörsi János: Az erő relativitása

Bányászati kollektív keretszerződés

–kozák–: Kivágjuk, kifosztjuk, kifizetjük

Még egy performance Gyulán

Németh G. Béla: Történelem és erkölcs

Liskó Ilona: A szakképzés vesztesei

Langmár Ferenc: A veszteség terhei

A Realbank lesz a következő?

Köllő János: 4/XII. Az „édentől” keletre (és északra)

Vajna János: Német keserédes

Neményi László: A „harmadik út” csábítása

Gaál László: Szuverén Szlovákia: kezdet vagy vég?

Václav Havel: Viszontlátásra, Havel!

Krasztev Péter: Országomat egy döntetlenért!

Kraszimir Kranev: Rendőri erőszak a pazardzsiki cigánynegyedben

Vitalij Moszkalenko: Fekete gimnasztyorka – vörös horogkereszttel

Andrej Szinyavszkij: „S ki lesz akkor a mi örök bűnbakunk?”

Kiss Ilona: Lehet-e jó regényt írni KGB-tisztekről?

Hajdu István: Interkontinentálisan és ötletesen

Kolumbusz tojása – magyar és ibér–amerikai művészek kiállítása

Bikácsy Gergely: A kulcstulajdonos

Milan Kundera: A regény művészete

Nádori László: Barcelona: mérföldkő

[Kisbali László]: Frajmaurerek titkai

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon