(B. T.), (Vezér Erzsébet)

Nyomtatóbarát változat

Tapsoljunk a Beszélőnek?

Elégedetten helyesel K. F. a Beszélő július 11-i számában TGM-nek, amiért a HVG-ben elismerte: a szocialisták politikai fordulata miatt egyelőre nincs mód ellenzéki koalícióra. S mindjárt emlékeztet arra, hogy a Liberális Koalíciónak többek között az volt a kifogása Tölgyessy Péter politikai törekvései, Tellér Gyula elemzései és a Beszélő politizálása ellen, hogy baloldali konzervatív tömbnek tekintik az MSZOSZ-szel összefogó MSZP-t, hogy egyenlő távolságot javasolnak az MDF-től és az MSZP-től, hogy idegenkednek a Demokratikus Chartától.

Maradjunk a Beszélőnél. A Beszélőt szerkesztő három országgyűlési képviselő az SZDSZ gondjaival foglalkozó tavaly októberi cikkében (Vannak kiutak, Beszélő, 1991. október 5.) vetette fel az SZDSZ – úgymond – társtalanságának problémáját, és két lehetséges kiutat vázolt: a nyitást az MSZP irányába, illetve „beszélő viszony” teremtését az MDF-fel és az együttműködési lehetőségek keresését a kormánykoalíció két kisebb pártjával. A szerkesztők számos gesztusa, mindenekelőtt a Demokratikus Chartával szembeni fenntartásaik jelzik: a maguk részéről mindvégig idegenkedtek az első változattól. K. F. most az MSZP politikájában bekövetkezett fejlemények által igazolva látja ezt az idegenkedést.

Ha helytálló a tavalyi cikknek az a kiindulópontja, hogy az SZDSZ nem maradhat „magányos farkas”, akkor a következtetés nem megalapozott. Csak a szocialisták esetében elemzik ugyanis a politikai programokat és tetteket, a kormánypártok esetében viszont nem. Mert ha megtennék, akkor el kellene ismerniük, hogy e pártok politikáját legalább olyan mély szakadék választja el az SZDSZ elveitől, mint a szocialistákét.

Sőt, mélyebb. Mélyebb a szakadék aktuálpolitikailag: ma az MDF és szövetségesei törnek minden eszközzel a kivívott demokrácia felszámolására, nem az MSZP. És mélyebb programatikusan, vagyis abban a tekintetben is, hogy miképpen képzeljük el a jövő Magyarországát. Az MSZP kiterjedt állami beavatkozás mellett képzeli el a piacgazdaságot és a parlamenti demokráciát. Ez ugyan nekünk nem tetszik, de belül marad a második világháború utáni Európában kialakult demokratikus konszenzuson. Amit viszont a jelenlegi kormánykoalíció tűzött ki célul, az nem egyéb, mint amit Gazsi több mint két éve jelzett: az új Horthy-kor, a harmincas évek tekintélyelvű berendezkedése, amely kívül esik a második világháború utáni Európán. Ezzel a törekvéssel szemben pedig akkor is indokolt lehet az együttműködés az MSZP-vel, ha gazdaság- és társadalompolitikai elképzeléseink sok tekintetben távol állnak egymástól.

Amióta a Beszélő szerkesztői tavaly októberben mint egyik lehetőséget felvetették az MDF-fel minden szinten teremtendő beszélő viszony gondolatát, az MDF minden téren hátat fordított a korábbi konszenzusnak. Hadd emlékeztessek a médiaháború mellett csak három kirívó esetre: a bírósági elnökök kinevezésére, a parlamenti bizottságok új tagjainak megválasztására és legutóbb a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának ügyére. Igaza volt tehát a Beszélő szerkesztőinek? TGM még csak kitűnő politikai intuícióval megérezte az MDF vezetőinek múltba vezető jövőképét, azóta azonban megtudtuk, hogy az MDF nemcsak a testőregyenruha, de a biztonságpolitikai, a belügyi és a szociálpolitikai koncepció megválasztásában is a Horthy-korszakhoz nyúl vissza. Kinek volt hát igaza? Hiába gondolták a Beszélő szerkesztői, hogy a kereszténydemokratákkal kevesebb az elmérgesedett ellentét, azok versenyre kelnek az MDF-fel a médiaelnökök elleni uszításban, és megszégyenítő nyilatkozatokat tesznek az SZDSZ-ről az egyházi ingatlanok ügyében. Igazuk lett volna a Beszélő szerkesztőinek?

És még valami. K. F. nem magáról vagy a Beszélő szerkesztőiről beszél mint akinek szerinte igaza volt, hanem a Beszélőről. Azt az álláspontot, amelyet ő maga képvisel a más pártokhoz fűződő viszony kérdésében, a Beszélő álláspontjaként aposztrofálja. Mint ahogy – vezércikkben fejtve ki a véleményét és az övétől eltérő véleményekre ugyanabban a számban rögtön kioktató választ adva – a Beszélő álláspontjaként jelenítette meg a magáét a Zétényi–Takács-törvény kérdésében és számos más kérdésben is. K. F. és szerkesztőtársai a magukévá tették a Beszélőt, amelynek elődje egykor valamennyiünké volt, akik írtunk bele, terjesztettük és olvastuk.

B. T.

K. F.: Kőszeg Ferenc
B. T.: Bauer Tamás
TGM: Tamás Gáspár Miklós


Nem mindig tapsolok Gazsinak,


nem tapsoltam például akkor, amikor elbúcsúzott a baloldaltól. De ugyanakkor nagyon fölháborodtam, mikor egy tapintatlan tévériporter megkérdezte tőle: igaz-e, hogy Kolozsvárt nem szeretik? Ez a kérdés körülbelül úgy hangzott, mintha azt kérdeznék valakitől, igaz-e, hogy az édesanyja nem szereti. Ezért örültem, mikor Vári Attila, aki jól tudja, mit jelent a szülőföldtől elszakadni, szellemesen úgy oktatta ki a tapintatlan riportert, hogy egészen más lett volna, ha azt kérdezi Gazsitól, igaz-e, hogy a Nádor utcában nem szeretik. Mire ő bizonyára azt válaszolta volna: tessék mondani, a páros vagy a páratlan oldalon?

De én tudok még egy frappáns választ a riporter kérdésére. Március 15-én történt, a Demokratikus Charta ünnepségén. Akkor bizonyosodtam meg arról is, hogy az Úristen is aláírta a Chartát. A zuhogó esőben ugyanis különböző obskúrus csoportocskák gyűlölködő jelszavakat ordítoztak. Abban a pillanatban viszont, mikor ezek továbbmentek, és Konrád fellépett a Petőfi-szobor talapzatára, elállt az eső, és kisütött a nap. Utána Gazsika lépett a szószékre, hogy felhívjon minket, mentsük meg a hazát (ez nem a Beszélő Ki beszél? rovata!), a mellettem álló Cs. Gyímesi Éva arca földerült, és a fülembe súgta: imádom, gyerekkora óta ismerem. Én azt hiszem, ő kompetensebb ebben a kérdésben, mint azok, akik egy ominózus levélben azért dorgálták meg TGM-et, mert nem költözött vissza Kolozsvárra. Boldog voltam, mikor Szőcs Géza hazament, de TGM helyzete egészen más. Ő már több mint tíz éve van itt, és hogyan is tudna odaát olyan intenzíven filozófiával foglalkozni és tanítani, holott ez az ő igazi terrénuma.

Vezér Erzsébet

• Visszabeszélő