Skip to main content

Kedves Törzsök Erika!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A befektetési varsa – Iványi György a hitelezési válságról (Beszélő, 1992. július 18.)


Az „értelmi szerző” hálás, ha gondolatait az újságíró lejegyzésre érdemesnek tartja, és nem vonja kétségbe a szerkesztők tömörítési jogát sem. Nem örül azonban, ha a tömörítés torzítja az eredeti mondandót.

Debreceni előadásomban nem azt állítottam, hogy „a törvénykezés már-már az 1968 előtti függőségbe sodorja a vállalatokat”. Ez lehet, hogy így van, de nem vagyok benne olyan biztos, hogy vállaljam bizonyításának terhét. Határozott véleményem viszont, hogy a nevezetes 1990. évi VIII. törvény az „Állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről” retrográd, ha úgy tetszik „pártállami” jogszabály.* Ez a törvény a magyarországi tulajdonviszonyokat, a nemzeti vagyon meghatározó tömegére nézve, az 1969 előtti állapotra rendezte vissza anélkül, hogy megalkotásának célja szerint valóban megakadályozná a közvagyonok tisztességtelen eszközökkel, piac alatti áron történő eladását (divatosan: „átjátszását”). Pedig ezt a törvényt a Németh-kormány – egyik utolsó lépésként – az ellenzékkel teljes egyetértésben (ha nem nyomására…) terjesztette elő, megvetve ezzel a privatizáció betegágyát.

Üdvözlettel

Iványi György

* P. S. Én máig abban a hitben éltem, hogy ezt a törvényt már az új parlament hagyta jóvá – rengeteg új törvény, rendelet stb. épül rá, követi gondolkodásmódját. Tévedtem.










Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon