(Dr. Somogyi János)

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő újabban (a nem megújult, hanem az a rongyos régi) MSZMP káderpolitikájának fogadatlan prókátora. Én sem azt mondom, hogy a régi káderek tehetségtelen kétbalkezesek, sőt… De az sem lehet közömbös, hogy valaki minek a szolgálatába állítja (állította) a szaktudását, hogyan hasznosítja (hasznosította) tehetségét. Ezen túlmenően, talán a közéletben is teret nyerhetne a pozitív diszkrimináció szép SZDSZ-es elve. Előfordulhat, hogy nem mindenki tehetségtelen niemand, aki a Kádár-rendszerben nem csinált karriert. Talán vannak olyanok is, akik eddig még nem kaptak lehetőséget. Sőt, akadhatnak, akiknek nem volt módjukban a szükséges vezetői gyakorlatot megszerezni az elmúlt évtizedekben.

Manapság bíróságaink már valóban függetlenek. Időnként olybá tűnik, hogy mindentől és mindenkitől.

A Fővárosi Bíróság egzotikus nevű volt MSZMP-párttitkár bírája tárgyalja még ma is a „kényes” ügyeket. Talán emlékszik a t. Olvasó a Fideszesek 1988-as sajtóperére, mint jó szakember, ő mondta ki, hogy a Fidesz nem is létezik.

Tavaly ősszel a – még elbizonytalanodott – Belügyminisztérium közhírré tette, hogy visszaadja jogos tulajdonosainak a korábban elkobzott szamizdatokat.

Nosza, adják vissza – mondtam a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságnak.

A bűnös könyveket, újságokat, cetliket (egy időben minden írásjellel ellátott papírlap sajtóterméknek minősíttetett) már évekkel ezelőtt kiselejtezték – jött a válasz. A Fővárosi Bíróságon már nem is selejtezésről, hanem megsemmisítésről szólt a BM-es jogi képviselő (amit elpusztítottak, azt nem lehet visszaadni).

Kártérítést a „kivégzett” könyvekért – így az egykori párttitkár-bírónő, azért nem kaphatok, mert elmulasztottam értékeimet időben, határidőn belül visszakövetelni. Sajátos okfejtése szerint a könyvek, újságok ügyében akkor kellett volna a BM-et perelnem, amikor az még nem kürtölte világgá visszaadási szándékát. Hozzátette, hogy természetesen akkor sem kaptam volna vissza semmit, mert az elkobzott művek akkor még „sárosak” voltak. Akkor azért nem, most meg ezért nem.

A Szentesi Városi Bíróság elnökhelyettese, aki két évvel ezelőtt még fenyegetően megkérdezte tőlem egy tárgyaláson: „Somogyi úr, magának nem tetszik a rendszer?” – még ma is elnökhelyettes.

Persze lehet, hogy jó szakember. Az irányítása alatt működő bíróságon a közelmúltban úgy döntött, hogy a két éve nálam nevelkedő nyolcéves kislányomat a testvérétől elszakítva a másik szülőjénél kell elhelyezni, aki egyébként egy tudathasadásos elmebeteggel él élettársi kapcsolatban.

A bíróság skizofrén álláspontja szerint a skizofrén élettárs gyermeknevelésre ugyan nem alkalmas, de ez nem jelenti azt, hogy ne élhetne közös háztartásban a nyolcéves leánygyermekkel.

Az illetékes minisztérium illetékes osztálya, az Országos Gyermekvédő Liga munkatársa a döntést hallván nem akar hinni a fülének, felszólamlik, protestál, de a gyermek sorsát meghatározó döntést (a nem megújult) MSZMP bizalmából vezetői poszton ülő által irányított bíróság hozza. És megmutatja. Hogy független. Hogy ki az úr a háznál.

Néhány bűnös, vagy ártatlan papírlap holléte nem olyan érdekes, de egy közvetlen életveszélynek kitett gyermek sorsa már az kellene legyen.

Az ítéletek ellen persze fellebbeztem. Csak attól félek, hogy a felsőbbfokú bíróságok vezető szakemberek, bár a Köztársaság nevében, de ugyancsak a Népköztársaság szellemében fognak ítéletet hirdetni.

Budapest, 1990. július 30.

• Visszabeszélő